2019. márc. 5.

Nahat

Hogy micsoda furcsaságok is történnek...március ötödike van. Késő este, tizenegy óra is elmúlt már (rég aludnom kéne). Én a kanapén ülök, a telefonomról pötyögöm a blogbejegyzést, és közben hallgatom, ahogy csendesedik a vihar. Még fürödtem, teljesen belefeledkezve a könyvembe, amikor hallottam, hogy olyan érdekes morajlás jön valahonnan. Aztán leesett, hogy kintről jön, és az ég dörög. Majdnem magamnak sem hittem el, de aztán kicsit jobban figyelve a külvilágra, a fürdőszobai tetőablakon láttam, hogy villámlik is. És aztán leszakadt az ég is...én meg hirtelen időzavarba kerültem egy pillanatra, mert ez az egész egy gondolatnyi időre a nyárba repített. Még csak nem is tudtam mérgelődni sem az esőn, mert az a kis, pillanatnyi àlomvilàg úgy elvarázsolt, hogy alig tudtam kiszakadni belőle.
Nem kell már sokat várni. Négy és fél hónap csupán, és újra lesz két hét álomvilág.

3 megjegyzés:

  1. Elvileg nálunk is volt vihar, mert az imént, amikor felébredtem, láttam a telefonom az értesítést, de én ebből semmit nem hallottam.

    VálaszTörlés
  2. Felénk csak néha-néha jön egy felhő, pedig nagyon kéne az eső.
    Az öregek úgy tartották, ha megdörren az ég, és villámlik, akkor megérkezett az igazi tavasz.
    Örülök, hogy már jól vagy.
    Marika

    VálaszTörlés
  3. Marika, hát ez egy igazán örvendetes megfigyelés az öregektől.

    VálaszTörlés