Hétfő

Még csak hétfő van, de az már biztos, hogy szörnyen hosszú lesz ez a hét. Amiatt is, hogy megint elszoktam ettől a rettenetesen korai ébresztőtől, meg attól is, hogy máris megkezdődött a heti nagy konfliktus odabent. Igen, mindig hallgatom sokaktól, hogy engedjem el ezeket, vagy sz@rjam le, meg persze legfőképpen ne vegyek benne részt. Mindhárom verziót próbálom folyamatosan alkalmazni, de valahogy mindig az egésznek a hatása alá kerülök. Pedig én annyira próbálok optimista lenni, biztatni mindenkit, hogy ne gondoljon rögtön a legrosszabbra...mindig próbálkozom a munkán kívül másról is beszélgetni. Megy is ez egy-egy fél órára, majd aztán bármilyen apróságtól, ami valakinek eszébe jut, mint valami vulkánkitörés, újra indul az egész. Ahhoz meg ugye egy-egy munkanapon sok félóra telik el együtt, hogy mindig képes legyek a fentiek valamelyikére. Gondoltam is magamban, hogy tényleg sokkal jobban tettem volna, ha itthon megvártam volna, amíg ez a fájdalom elmúlik.

De mint mondottam, optimista vagyok. Még négy és fél órát aludhatok, és holnap akár az is előfordulhat, hogy tök jó kedve lesz mindenkinek.