Nálunk a munkahelyemen nagyon komolyan vesszük a munkavédelmet, meg minden egyéb szabályozást. Vannak mindenféle munkatechikák a mindenféle munkakörökhöz, vannak mindenféle szabályozások, amit mindenkinek ismernie kell, mindenkinek tudnia kell, mert mindannyiunk közös érdeke, hogy minél biztonságosabban, és minél hatékonyabban tudjuk végezni a munkànkat.
Az ezekhez a mindenfélékhez kapcsolódó oktatási anyagokat, oktatásokat egy ember végzi. Ő vesz részt az interjúztatásban is, az új belépő kollégákat oktatja, körbevezeti, meg minden ügyes-bajos dolgot intéz.
Az ő helyére kellett volna mennem. Átmeneti időre, fél évre, a fél év letelte utáni hogyan tovább teljesen bizonytalan, mert az ő sorsa is mástól függ.
Első hallásra, és úgy, abban a formában, ahogy én ezt az ajánlatot kaptam, lelkesítő volt. Egyrészt amiatt, hogy rám gondoltak legelőször, és addig senki más szóba sem került, amíg én nem adtam választ, másrészt meg elég régóta járok úgy dolgozni, hogy nincs bennem motiváció, nem érzek semmi lelkesedést, és ez akár jó megoldás is lehetett volna arra, hogy kicsit kiszakadjak ebből.
Aztán persze gondolkodtam elég sokat ezen az egészen, hogy hogy is lenne egy-egy napom, milyen lenne, ha ki kéne állnom egy műszaknyi ember elé oktatást tartani. Milyen lenne nap mint nap ugyanazt a sablon szöveget elmondani mindenkinek, aki most kezd nálunk dolgozni. És persze, elképzeltem azt is, hogy érezném magam akkor, ha ott kéne ülnöm az ő asztalánál. Kevés kihívást találtam ezekben, volt, ami kifejezetten taszított.
Az nem könnyítette meg a dolgomat, hogy akinek a helyére kellett volna mennem, nem csak a kevésbé szimpatikus emberek közé tartozik, de nem is nagyon kommunikálunk egymással a köszönésen kívül. Nehéz volt elképzelni, hogy majd ő fog engem betanítani.
Csak azért mondtam volna igent, mert éreztem egyfajta "elvárást" is, hogy ha már engem kértek, illene elfogadnom, meg mert itt volt a lehetőség a menekülésre abból a helyzetből, amiben most vagyok.
De sehogy sem éreztem elsöprő örömet, sehogy sem éreztem azt, hogy ez az én utam.
És aztán végül úgy döntöttem, hogy maradok azon az úton, hogy küzdök az álmaimért.
A te döntésed, nyílván jól átgondoltad, szerintem is érdekes lett volna, de fél év olyan röpke idő és mire belejöttél volna úgy igazából már vége is lesz. Én teljesen megértem!
VálaszTörlésEz a munkavédelmi oktatás-dolgot elégé furcsa, hogy fél éves helyettesítésre felajánlják.
VálaszTörlésAz eddigi, nem túl számos munkahelyeimen az oktatás a munkavédelmi felelős/összekötő/megbízott (ahogy épp nevezték a pozíciót) dolga volt, és ő nem pusztán az oktatás végezte el, és gyűjtötte be az aláírásokat a jelenlétikre, hanem folyamatosan ellenőrizte is a biztonságot veszélyeztető helyzeteket, és ha baleset volt, "helyszínelt", ügyintézett, elbírált, továbbította a felvett jegyzőkönyveket, stb.
Ezt szerintem megtanulni, begyakorolni sem lehet fél év alatt (mivel remélhetőleg nem napi szinten történnek enyhébb-súlyosabb munka-balesetek...)
Jól döntöttél, nem hiszem, hogy nagy szükséged lett volna egy ilyen jellegű stresszre, amit egy munkahelyi baleset kivizsgálása, stb. jelent. Utána meg a frász, hogy ne ismétlődjön...
Lehet persze, hogy nálatok tényleg csak az oktatás lett volna a dolgod, mert a felügyeltet más végzi, de akkor meg helyettesítésként miért nem ő oktat? Gondolom, nincs napi szinten tucatjával új belépő.
A munkahelyi balesetekkel más foglalkozik valóban. Új belépő mostanában tömegével van...nálunk jól látszik a munkaerő hiány...meg az is, hogy nagyon sokan azt gondolják, nem nagyon kell semmit csinacsi ahhoz, hogy a százezrek érkezzenek a bankszámlára.
TörlésAha, értem.
TörlésSzóval sokan belépnek, aztán gyorsan ki, esetleg a próbaidőt se töltik le...
Nálunk sokáig nagyon stabil volt a gárda, de egy tavalyi átszervezés miatt nagyon sokan elmentek, és az újak betanulása hosszas folyamat, és még mindig nem vagyunk elegen, sajnos. Valószínűleg sok itt is a megfutamodó. Erre nincs rálátásom,mert távmunkás vagyok, így nem vehetem észre, hogy valaki egyszercsak nem jön többet. A nevek meg totál ismeretlenek, csak azokat látom, akik valami okból körlevelet indítanak, pl. a műszakjukat szeretnék elcserélni.