Néha már előfordul, hogy arra gondolok, elvileg a jövő héten már két napot dolgozni fogok. Azért csak elvileg, mert az üzemorvosnak szerda délután rá kell bólintania. Ami elvileg sima ügy, de nála sosem lehet tudni. Néha elborzaszt a gondolata is, hogy most akkor megint hajnalban kelni kell, és nem azt csinálok egész nap, amihez kedvem van, hanem amit kell. Néha meg azon kapom magam, hogy hiányzik is egy kicsit. A munka része. Semmi más, csak a vegytiszta munka belőle. A közeg, a sallangok azok egyáltalán nem. Furcsa érzés. Úgy az egész. Mert egyébként most, hogy lassan egy hónapja itthon vagyok, meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy igen (kövezzetek meg érte nyugodtan) a nőknek sokkal inkább van a helyük itthon, mint úgy a munka világában, ahogy azt most tesszük. Na jó, ezt én eddig is mondtam, de most végképp megerősödött ez bennem. Minden nap volt bőven elfoglaltságom, nem sorozatokat néztem naphosszat. És milyen jó is volt, hogy nem csak kötelességből főztem a családomnak, hanem kedvvel, ráérősen.
Így aztán akármilyen anyagi áldozattal is jár és járt ez az egész, azért szerintem megérte. (ezt majd a januári fizetésnapon nem így fogom érezni, de sebaj.. az még soká lesz)
Mindig is gondoltam...🙂
VálaszTörlésMindig is így gondoltam. 🙂
VálaszTörlésÉn is ezt mondom. Sokkal jobb lenne, ha itthon lennék és kézben tartanám a családot és nem a munka mellett kellene még lenyomva egy második műszakot. Egyetértek.
VálaszTörlésIgen!!!! Vagy az is jól tudna működni, ha mondjuk heti két nap járna el az ember dlgozni, csak mert azért az sem rossz!
VálaszTörlésAz nekem régi vesszőparipám, hogy egy álláshelyet két nővel töltetnék be, mondjuk négy órában (és a négy órás munkaidő is teljes értékűnek számítana). Így egy csomó probléma megoldódna a munkaerő piacon is, meg a családoknál is. (de ez valahogy még soha, senkinek nem jutott eszébe, hogy így is lehetne..)
VálaszTörlés