Elég furcsa egyébként itthon lenni. Annyiszor gondoltam rá az elmúlt hónapokban, hogy milyen jó lesz, amikor újra lesz olyan, hogy több napra el tudok jönni, és majd eszembe sem fog jutni senki és semmi ...
A várt katarzis az elmaradt, és azért bőven vannak olyan pillanatok, amikor arra gondolok, mit csinálnék most bent, vagy hogy vajon hogy bírják nélkülem.
Nem vagyok teljesen normális...ezt mindig mondtam.
Egyébként a tegnapi volt a 3333-dik bejegyzés a blogon. Tök jó szám.
Nagyon mozgalmas időszakokban bennem is fel szokott merülni, hogy némi betegállomány milyen jól jönne. Persze, amikor meg jön valami betegség, húzom-halasztom, mert közben meg a betegállomány nem gazdaságos, és ha mégis itthon maradok - mivel az én munkám ilyen - itthonról is dolgozom valamennyit, meg persze nem is tudok teljesen elszakadni, így nagyon ritkán tudok igazán kikapcsolni. Na, a lényeg, neked azért, remélem, sikerül! Van javulás? Megy le a gyulladás a szemeden?
VálaszTörlésNálunk is ez a helyzet, hogy mindig az utolsó pillanatig is halogatjuk a betegállományba menést, főleg, mert a fizetésünknek van olyan része is, amit csak akkor kapunk meg teljes egészében, ha minden munkanapon ott vagyunk (ha nem, akkor azokra is kevesebbet kapunk, amin mégis ott voltunk). Ebből is látszik, hogy mennyire tojtam most össze magam ettől, hogy azonnal itthon is maradtam.
VálaszTörlésKifakadt az a nagy hólyag, ilyen véres valami jött belőle, és igen, a gyulladás is megy le szépen. Most már kevésbé nyújtok visszataszító látványt legalább. :)