Lehet mondani rám, hogy igazi fradista vagyok, mert annyira össze vagyok hangolva a csapattal, hogy ma az én napom pont olyan volt, mint az ő meccsük.
Volt elképzelésem, hogy mit szeretnék. Volt taktikán is, hogy hogy fogom megvalósítani. Csak közben rettenetesen türelmetlen voltam, mert igazából semmi nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, meg ahogy én azt elvárnàm magamtól. Meg még pont úgy, ahogy ők is, folyton csak belekényszerítve éreztem magam egy San helyzetbe, ahol mindenki engem hátráltat. Az tuti, hogy ha nekem lehetőségem lett volna tizenegyest rúgni, én is kihagytam volna.
Szóval nem volt egy szívderítő szabadnap ez a mai, és a Fradi is kikapott..
De a konyhaszekrény felső részei úgy ragyognak, mint újkorukban.
Holnap folyt.köv. Remélem több sikerélménnyel, mint ma. Bár..."mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése