Vannak kérdések, amikre úgy kaptam választ, hogy még igazán fel sem kellett tennem őket. Igaz, motoszkált bennem megfogalmazatlan, kimondatlan gondolatként már egy ideje, hogy vajon lehet e mérlegre tenni, vagy forintosítani a munkánkba fektetett energiát, és az emiatt elveszett pillanatokat. A munkánk ellenértéke természetesen forintosítva van, és minden hónap elején át is utálják a bankszámlánkra. Nincs okunk panaszra, jól meg vagyunk fizetve, és még akkor is ezt mondom, ha amúgy természetesen nem sértődnék .ég akkor sem, ha több lenne ezentúl.
Az elveszett pillanatokat nem tudom forintosítani, mert nem is lehet azt pénzben kifejezni, amit a fáradtság, fásultság, esetleges frusztráció, düh, csalódás miatt nem teszünk meg.
A hétvégéink szerencsére azért a legtöbbször olyanok, amik sok mindenért tudnak kárpótolni, minden ötösben töltött idő különleges kincs.
A hétköznapokon van mit csiszolni, engedni, fejlődni, mert hosszú távon jobban megéri egymásra fordítani azokat az energiákat, amiket most mindketten arra használunk, hogy minden nap (akár naponta többször is) új lendületet vegyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése