2018. jún. 9.

Ma is Balaton

Soha jobbkor nem jöhetett volna az apósom időpontja, amit ugye mostanra kapott a rehabilitációra. Ő is jól érzi ott magát, jókat sétál a Balaton parton, meg a kórházban sem kell nagyon megerőltetnie magát, csak úgy szép kényelmesen biciklizik minden nap egy kicsit, masszírozásra jár, figyelik a cukrát, meg ilyesmi.
Nekünk meg nagyban megkönnyíti a nyaralásra várakozós időszakot, hogy tudjuk, a következő hetekben is egy héten többször is látjuk a Balatont, sétálunk ott egyet, és mindig úgy jövünk haza, hogy nemsokára minden nap láthatjuk.
Nem tudom, hogy ha ott laknánk, akkor vajon unalmas lenne e egy idő után, vagy akkor is megmaradna ez a varázs. Most azt gondolom, sok-sok évnek kéne eltelnie hozzá, hogy már ne akarjunk minden nap ott ülni a parton, és nézni a vizet, hallgatni a csendet, meg a hullámokat.
Ma is ott voltunk. Ma is találkoztunk a Szigligettel, végignéztük, ahogy kikötött, felvette az utasokat, majd tovább indult Tihanyba. Minden pillanata egy csoda továbbra is.

Patrik túl van a töri szóbelin, a reformációt húzta. Érdekes kérdéseket is kapott, meg hát azért az nem semmi, hogy az emelt szintű érettségin már úgy kell tudni a különböző dátumokat, hogy nem is elég csak az évszám, hanem napra pontosan kell. Azt mondta jól sikerült. :)

2 megjegyzés:

  1. Éppen a fotóidat látva jutott ismét eszembe az örök kérdés: vajon milyen lenne egy nyaraló a Balatonon. Ahova menni kell, ha akarsz, ha nem, mert rendben kell tartani. Lehet, hogy akkor néha nyűgnek is érezném.
    Idén nem a Balatonon nyaralunk, bátran teljesen más tájat választottunk. Picit aggódom, hogy jól fogjuk-e magunkat érezni. Persze lesz vízpart ott is, de városban lakunk majd és több nézegetős programunk lesz. Na, kíváncsi vagyok!

    VálaszTörlés
  2. Érdekes dolog amit írsz. Én itt lakom a déli parton. Imádom, és főleg tavasztól őszig többször bicajozom, a túlsó partra is. Mindig megdobogtatja a szívemet, hogy jé én itt élek. De általában mint minden itt állandóan lakó, 26-27 fokos víz hőmérséklet alatt nem fürdök:) Gyerekkoromban igen, de az egy más világ. De télen csendes, nyáron nyüzsgő, pont jó. Nem lakom annyira közel a parthoz, de a teraszunkról reggel kávézás közben látom a partot, az egy terápia. Szóval néha még én is rácsodálkozom, de egyébként az ember természetesnek veszi (ami nem feltétlenül jó).

    VálaszTörlés