2018. jún. 22.

25 év

25 évvel ezelőtt volt az az este, amikor közte és köztem elcsattant az a csók, ami aztán végül örökre össze is kötött bennünket. Gyerekek voltunk még, én mindössze csak tizenöt éves voltam, ő pedig tizenhét.
Együtt nőttünk fel, mindketten ott voltunk egymás középiskolás ballagásán, és mindent, de tényleg mindent együtt csináltunk végig. Azt nem mondom, hogy nem voltak közöttünk kisebb-nagyobb súrlódások, összeveszések, mert dehogynem.. nálunk is volt (és biztosan lesz is még) ajtócsapkodós vita, meg olyan is, ami után nem szóltunk egymáshoz akár egy napig is. De ezek olyanok csak, amikről jó gyorsan meg is tudunk feledkezni, mert nincs túl nagy jelentősége.
Ennyi idő alatt van annyi közös élményünk, emlékünk, amit talán már nem is vagyunk képesek felidézni.
Nincs szükség arra, hogy számot vessünk bármivel is, mert még mindig ugyanúgy szeretjük egymást. Nyilván a gyerekes-kamaszos lángolást mára felváltotta egy sokkal stabilabb és csendesebb szerelem, de még mindig ott van az a kis szikra a szemeinkben, amikor egymásra nézünk. Megvannak azok a pillantások, amikből bárki azonnal tudja, hogy mi ketten összetartozunk.
25 év alatt összecsiszolódtunk annyira, hogy nem is mindig lenne szükségünk arra, hogy élő szóban fejezzük ki magunkat.
25 év alatt mi ketten egy egészek lettünk. Széttéphetetlen, megbonthatatlan egység, mindig egymásért küzdve, és minden pillanatban egymásért élve.


Vár még ránk sok-sok ilyen év, sok-sok élmény, amiből emlék lesz, és egy csomó minden, amit most még elképzelni sem tudunk. Az biztos csak, hogy mi ketten ugyanígy egy egészek leszünk, mint most.
Szeretem. Pont, mint 9131 nappal ezelőtt is már. :)

2 megjegyzés:

  1. Olyan jo olvasni ezeket a sorokat! Meg sok boldog evet kivanok Nektek!

    VálaszTörlés
  2. Nem semmi. Ritka kincs. Gratulálok.

    VálaszTörlés