Eltelt ez a nap is. Sikerült két ès fél óra alvás után menni dolgozni. Meglepő módon nem is tűnt olyan szörnyűnek a helyzet egészen délelőtt tizenegyig, amikor egyszerre rám tört a fáradtság, és fájt minden porcikám. Nem volt könnyű legyűrni, és tovább csinálni mindent, de sikerült, úgyhogy nyugodtan jöhettem haza.
Itthon aztán már semmire nem volt energiám, úgyhogy szendvicset vacsoráztunk (nekünk Balázzsal az volt az ebéd is egyben), de semmi gond.
Ma már azt is tudom, hogy hétvégén megint összefuthatunk majd Beával a Fradi meccsen, legalább eljuttathatom a Máténak szánt meglepetést is. Meg hátha eszünkbe jut majd egy közös fotót is csinálni végre.
Nagy tervek nincsenek a hétvégére, csak a szokásos mindenféle itthoni dolog. Meg persze vasárnap a meccs.
Ó, de sajnálom, hogy nem tudunk közösen összefutni! Bár, lehet, hogy én nem is megyek meccsre, mert lebetegedtem :) és ráadásul, ahogy írtam, Veszprémből jövünk majd, de remélem nyáron azért talizunk :) !
VálaszTörlés