2018. máj. 29.

A második nap

Ez is eltelt már a négy napból, amit itthon töltök. Pont ugyanolyan semmit tevéssel, mint a tegnapi, sőt.. talán még annál is nagyobb volt, mert ma még főzni sem főztem, helyette pizzát rendeltünk. Jó, ebben az is benne volt, hogy a kocsit ma leadtuk a szervizben, mert van valami rejtélyes hibája. Nem mintha kocsi nélkül nem tudnánk létezni, de azért sokkal kényelmesebb volt ennek a hiányára fogni, hogy miért is nem főzök ma. :D


Jól nézett ki az asztal az öt pizzás dobozzal, és elárulom, egy morzsa sem maradt egyikből sem. Még én is megettem a magamét, bár úgy jól laktam vele, hogy ez után már csak egy jégkrémet ettem késő délután, és semmi mást nem kívántam.
Amúgy a semmit tevés jól esik, és idegesít egyszerre. Merthogy úgy van, hogy semmi kedvem semminek sem nekiállni, ugyanakkor néha fel tudnék ettől robbanni, hogy ilyen kedvetlen vagyok. A gondolataim mindenesetre legalább kezdenek elterelődni, mert legalább ezzel foglalkozom, hogy miért is nem álltam neki ma legalább az ablakokat megpucolni, és nem mással. :D
De még van két napom. És holnap akár még az is előfordulhat, hogy buzogni fog bennem a tettvágy már rögtön ébredés után. Kicsi rá az esély, de azért megtörténhet ez is.

2 megjegyzés:

  1. Elirigyeltem tőled a "csak úgy"-szabadságot, és már kivettem én is egy napot. Persze kocsi nélkül én is szenvedek, meg délután ovis program lesz, és gondoltam, akkor kicsit lógok... de motoszkál bennem, hogy takarítani kellene. Meglátom, mire jutok magammal. :-)

    VálaszTörlés
  2. De helyesek vagytok motoszkál bennem, hogy takarítanom kellene:)) Én majd pénteken fogok, addigmég csak nem is motoszkál bennem:)

    VálaszTörlés