Nálatok mindig történik valami

Ó, hányszor hallottam én ezt már az elmúlt tizenpár évben, mióta a gyerekeink önálló lábakon is közlekednek, és bizony, érik őket mindenféle kisebb-nagyobb balesetek. Vannak, akik ezt olyan sajnálkozó hangsúllyal mondják, hogy én csak lesek, hogy ugyan mit sajnálkoznak, nincs ebben semmi, éljük az életünket, és hát benne van a pakliban egy-egy gipsz, vagy rágós baleset, elalvás, buszlekésés, bőrig ázás, akármi.. Van focizó gyerekünk is, így minden hétvégén, amikor meccsen van, benne van az is a pakliban, hogy megrúgják/megtapossák, ami miatt akár sérülést is szenvedhet. Szerencsére még ilyen nem volt, engem viszont már többször emlegettek elmondása szerint (nem kedves hangsúllyal), de tisztában vagyunk vele, hogy megtörténhet.
Roli rendszeresen jár most gördeszkázni, van, hogy azzal megy iskolába. Neki volt eddig a legtöbb balesete, így, ha olyan lennék, simán nem engednék neki ilyesmit, de nem tehetem.
Próbálunk mindig minden ilyen helyzetet viszonylagos nyugalommal és a lehető leggyorsabban megoldani, és szerencsére rendelkezünk elég humorérzékkel is mindannyian, hogy ne fogjuk fel borúsan a dolgot.
Talán ez a fajta hozzáállás segíti pl. most Patrikot is átvészelni ezt az időszakot, gyakorlatilag két hete be van zárva a lakásba, de még ahhoz is van humorérzéke most is, hogy ha megfeledkezünk róla, hogy nem tud egyedül pl. kaját melegíteni magának, akkor odaül az asztalhoz, és onnan  szól (kétségbeesést színlelve), hogy "Vacsoraaa..."
De amúgy az tény, hogy nálunk mindig történik valami. Csak mi ezeket úgy fogjuk fel (a pillanatnyi sokk után), hogy egy újabb valami, ami bekerül a családi legendáriumba.