2018. ápr. 13.

Megint nem erre készültünk

Már tegnap is nehezen tudtam másra gondolni, mint hogy ma megint vissza kell menni Patrikkal, és hogy ott majd vajon mit fognak mondani. Mantrázgattam magamban, hogy csupa jó hírt kapunk majd, és végre megvehetjük a gipszhez tartozó járótalpat, és innentől, ha nem is sétagalopp lesz a következő időszak, de mindenképpen majd egy kicsit könnyebb lesz. Igyekeztem tudomást sem venni arról, hogy péntek lesz, és tizenharmadika, nagyon jó jelnek tekintettem, hogy már legalább két napja nem fáj neki.
Ma is jó korán érkeztünk, mert ez a múlt héten bejött. Ma nem. Hétkor már ott voltunk, háromnegyed nyolckor hívták be az első beteget, mi körülbelül az ötödikek voltunk. Tudtuk, hogy még csak a röntgen beutalót fogják adni, és addig úgysem tudunk majd semmit. Nem gondoltam arra, amit múlt héten mondtak, hogy még az is előfordulhat, hogy műteni kell mégis. Aztán fél tizenegy körül végre újra behívtak minket. De már megint nem azt mondták, amire egyáltalán gondolni mert bármelyikünk is. Műteni nem kell, az most már azért biztosnak tűnik (ami biztos lehet ebben a helyzetben), de nem lesz járógipsz ebből a világoskék műanyagból, ami a lábán van. Négy hét múlva kell visszamenni, de nem állhat rá semmilyen körülmények között sem. Egyszer sem, egy pillanatra sem, mert a csontok összecsúszhatnak, és akkor vége.. Hát, letaglózott egy pillanat alatt, mert erre egyáltalán nem készültünk fel, de még csak gondolati szinten sem merült fel sosem, hogy hat hét fekvőgipsz lesz a lábán.
Napra pontosan három hét múlva ballagni fog. Ami az ő esetében mankózást fog jelenteni. Aztán mankóval megy az írásbeli érettségikre is, amiből kettőt is tök idegen iskolában (ráadásul két különböző iskolában) fog írni, még csak azt sem tudjuk, hogy egyáltalán boldogul e majd a mankóval, vagy mi lesz vele. De hogy ne csak távlatokban kelljen gondolkodni, holnap felsőfokú nyelvvizsgára megy. Amiről persze tudjuk már két hete, hogy logisztikailag nem lesz egyszerű feladat, de tegnap óta már azt is tudjuk, hogy még annál is bonyolultabb lesz, mint ahogy számítani lehetett rá, mert az írásbeli rész után ugyan egyből következik a hallás utáni szövegértés, de az után lesz két, két és fél óra luk a szóbeli előtt, amit így elég nehéz lesz kitöltenie. Úgyhogy jelen pillanatban úgy néz ki, hogy reggel a sógorom és én elvisszük, aztán a szövegértős rész után anyámék hazahozzák, majd mi az apjával visszavisszük a szóbelire, ahonnan majd megint anyámék hazahozzák.(Balázs reggel suliba megy, ezért kell ennyi ember)  Valószínűleg rettenetesen el lesz fáradva, de már nem tudunk jobbat.. a pontok kellenek a felvételihez, és meghoz érte minden áldozatot. Már csak azt remélem, hogy kifizetődik minden fáradtsága és kitartása.
Jövő héttől valamennyi időt az iskolában is fog tölteni, leginkább azokra az órákra szeretne bemenni, amikből még szüksége van némi segítségre. Az odajuttatást és a hazajuttatást is meg kell oldanunk, mert nyilván buszra nem tud szállni. Még így is okoz némi fejtörést, hogy a hátizsák majd ne okozzon túl sok plusz gondot, mert ugye azért füzet, meg tankönyv nem árt ha van nála.
Szóval... le vagyok döbbenve, le vagyok taglózva, és akkor abba még nagyon bele sem mertem gondolni, hogy mi lesz az után, ha a hatodik héten lekerül a gipsz. Hat hétig egyáltalán nem használhatta azt a lábát, gondolom nem mondják majd, akkor meggyógyultál, és mehetsz isten hírével.. Az én józan paraszti eszem azt gondolja, hogy még akkor majd vagy valami bokarögzítő, vagy akármi kelleni fog. És gyógytorna. Na de már csak ott tartanánk..

Azért jutott a mai napra jó is. Erik egy csillagos ötös dolgozatot írt nyelvtanból, és egy ötöst természetismeretből. :)

8 megjegyzés:

  1. Szegény gyerek, szívből sajnálom, hogy ennyire betesz neki ez a baleset.
    De nem tudom megállni, hogy fel ne vessem a gondolatot: biztos, hogy muszáj ezt most végigcsinálnia?
    Tudom, valószínűleg lebeszélni sem lehetne róla, hogy megpróbálja.
    De el kellene gondolkoznia azon, hogy nem az egészsége a legfontosabb-e? Ha ennyire rossz állapotban van a lába, hogy még járógipszet sem kaphat, akkor olyan nagyon nincs messze a műtét lehetősége, elég egy rossz mozdulat esetleg...
    Semmi hátrány nem érné, ha nem most érettségizne, hanem majd csak ősszel, a pótvizsga időszakban (bizonyára van ilyen, régen volt), a nyelvvizsgát szintén bármikor leteheti később is. Legfeljebb majd jövőre megy egyetemre, nem késik el onnan.
    A közbeeső egy évet pedig kihasználhatná tapasztalat szerzésre. Úgy emlékszem, tavaly nyáron nagyon sikeresen dolgozott a ti munkahelyeteken, biztosan visszavárnák az idén is, esetleg másféle, komolyabb beosztásban is, hiszen már lesz érettségije, nem egy kis "taknyos" középiskolás.
    A fiataloknak semmi bajuk nem lesz abból, sőt, inkább profitálnak belőle, ha a tanulási időszakot megosztják és iskolán kívüli tapasztalatokat szereznek, többet, mit ami egy nyári diákmunkába belefér.

    VálaszTörlés
  2. Hatalmas hátrányba kerülne, ha most nem èrettsègizik, mert akkor elúszik az idei felvételi, ès a következő tanèvnyi időt vagy úgy töltenè, hogy vègez egy olyan fizikai munkát, ami kizsigereli, ès utalni fogja, vagy itthon ül, miközben eltartjuk.(az a pozíció, amit diákmunkaskènt csinált, egy sima gimis èretrsègivel nem betölthető) Egyik verzió sem a megfelelő számára. A nyelvvizsga halasztható lett volna, valóban, de itt is mèrlegre került sok minden.
    Egyèbkènt valószínűleg èn sokkal jobban fèltem őt ezektől a helyzetekről, mint amennyi gondot fog neki okozni.
    (Az èrettsègire februárban kellett jelentkezni, nem olyan egyszerű halasztást kèrni, mert nem áll kórházi kezelés alatt, ès szimplán csak logisztikai problémák adódtak, más nem akadályozza )

    VálaszTörlés
  3. Ójaj Dius, ez valóban nem egyszerű helyzet! Egy kerekesszéket nem tudtok esetleg kölcsönkérni, lehet hogy az kicsit segítene, legalább az iskolán belüli közlekedésre. Vannak ilyen alapítványok, szervezetek, amikhez szerintem lehet ilyen esetben fordulni, hátha tudnak segíteni. Vagy nem adnak ilyenkor a kórházban is egyet, ha szükséges?
    Megértem Patrikot, én sem halasztanék semmit. És ha az én gyerekem lenne, én sem kérnék tőle ilyet. Egy ilyen tehetséges, okos gyereknek egy év lébecolás nagyon nagy kiesés lenne, ha úgymond nem kellene naponta járatni az agyát. Nehéz lesz ez a pár hét, de meg fogjátok tudni oldani!
    Remélem, hogy a pedagógusoktól is maximális segítséget kap a felkészüléséhez, és nem ezen a fránya baleseten fog múlni a sikeres vizsgája.
    Milán nagyon gyorsan visszaerősödött a 6 hét gipsz után. Másnap már szinte mankó nélkül járt. De gyógytorna az biztos kell majd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kerekesszék bonyolítana csak a dolgon, az iskola nem akadálymentesített. Pedig az ő dolgát biztosan megkönnyítené egy kicsit.
      Nagyon remélem én is, hogy nem veti vissza semmiben ez a baleset a céljaival kapcsolatban.
      Az nagyon biztató, hogy Milán ilyen gyorsan regenerálódott, jó lenne majd nálunk is egy hasonló.

      Törlés
    2. Sejtettem, hogy az iskola nem akadálymentesített :-(
      Esetleg fele-felében, hogy ha lépcsőzni kell, felmegy mankóval, két haver meg felcipeli a széket, így még el tudnám képzelni. Bár biztos az plusz macera... nem jó ez sehogy... leginkább túl kell élni ezt a pár hetet...

      Törlés
    3. Hát pont így lesz, valahogy túléljük. :) A jövő hétre már megvan a tervezet.. és ez így lesz, hétről-hétre, ameddig csak kell.

      Törlés
  4. Hú, Dius, én ezt csak most olvasom.... Jó nagy bonyodalom és igazi pech, így ballagás és érettségi előtt. Sok erőt kívánok nektek hozzá és hajrá a logisztikában!

    VálaszTörlés