2018. ápr. 9.

Furcsa

Èpp tegnap írtam arról, hogy az ember magánügyènek tartok bizonyos dolgokat, így aztán ma egyik ámulatból a másikba estem, amikor percenként azt hallgattam, hogy x ès y kire szavazott. Persze mindezt kommentár is kísèrte, hogy x-ben mekkorát csalódtak, hogy y mekkora hülye.
Azon vègkèpp elkèpedtem, amikor azt a sztorit taglalták, hogy a beszélgetés egyik rèsztvevője számon kèrte, majd össze is veszett a saját gyerekèvel, amièrt az úgy szavazott, ahogy.
Nem folytam bele egyik ilyen tèmába sem, amikor pedig nekem szegezték az ominózus kèrdèst, hogy èn kire szavaztam, akkor mondtam, hogy egy listás pártra, ès egy egyèni jelöltre, akik a szavazólapon voltak, amit kaptam. Szerencsére nem sokáig firtatták ezek után.
Mondjuk az többször is eszembe jutott, hogy remèlhetőleg ez a csoda is csak maximum három napig tart majd.(tovább nehèz lenne elviselni)

1 megjegyzés:

  1. Nálunk ez szóba sem jött. Mondjuk kis cég, sok pasi plusz én.

    VálaszTörlés