Már megint túl gyorsan telt el a hétvége még így is, hogy három napos volt. Jól érezném még magam itthon, mint mindig.
De ezen majd holnap hajnalban gyorsan túl is lépek, amikor indulni kell dolgozni.
Sok mesélnivalóm nincsen, csak a megszokott dolgok történnek, nem voltunk sehol, nem csináltunk semmi érdekeset. Balázs nincs a legjobb formájában, ő leginkább ágyban fekvésre vágyik (de persze azért ő ma is volt dolgozni). A fiúk elvannak a saját dolgaikkal, a saját szobáikban, többnyire csukva vannak a szobaajtók. Szóval, Ti, akik azt hiszitek most, hogy sosem lesz olyan, hogy a gyereketek/gyerekeitek békén hagynak benneteket, én mondom, dehogynem. :) Képesek lesznek akár egy fél napot is eltölteni úgy, hogy nem szólnak egy szót sem, mert a fülükben a fülhallgató, ahol épp valami zene megy, közben messengeren "beszélnek" pár emberrel, és még mellette játszanak is valami online játékon. Elképesztő, hogy milyen könnyedén megosztják a figyelmüket. Na, ezt a mi generációnk nem tudja így (vagy legalábbis nagyon kevesen csak). Azért aggodalomra semmi ok nincs, továbbra is mindenki hozzánk fordul minden ügyes bajos, fontos, és kevésbé fontos dolgával, csak ránk most már kevesebb időt áldoznak, mint a saját korosztályukra. És ez, bármilyen furcsa is, így van jól. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése