A tegnapi euforikus boldogságérzés után ma reggel arra ébredtünk, hogy már nem a Balaton parton vagyunk, még csak nem is készülődhetünk oda, hanem szépen, és lehetőleg villámgyorsan vissza kell rázódni a hétköznapok tennivalói közé. Ami azért akad bőven így, hogy vasárnap már szenteste lesz, és csak a péntek lesz az a nap a hétvége előtt, amit már nem fogunk a munkahelyünkön tölteni. Így aztán maradnak a délelőttök, amikből aztán ki kell hozni a lehető legtöbbet.
Így tettünk ma is. Voltunk ajándékbeszerző körúton, volt, amit sikerült megvenni, van, amit még nem, vásároltunk itthonra pár dolgot, mostam egy adagot, fél óra alatt összedobtam az ebédet, és már mentünk is dolgozni. Nem lehet mondani, hogy nem vagyunk hatékonyak, mert azok vagyunk, semmi kétség.
A hideg továbbra sincs rám jó hatással (csak tegnap nem volt ezzel bajom), estére már igazán nyűgös voltam a fázástól, pedig még olyan nagyon nincs is itt a tél. Gondolom lesz ez még sokkal rosszabb is.
Még vár rám a napi szendicskészítős móka, de jó lesz, hogy ez jövő héten kimarad. :)
engem is a szendvicskészítés visz a sírba esküszöm:))
VálaszTörlés