Azt nem mondhatom, így a nap végén sem, hogy sikerült olyan hatékonyan elintézni, megcsinálni mindent, ahogy szerettem volna, de nem baj. Nem rágódok rajta, mert holnap is, és holnapután is lesz még nap. Sőt, tulajdonképpen nem is áll meg az idő egyetlen pillanatra sem majd akkor sem, ha bármi az eltervezettek közül nem valósul meg. Szerintem senki nem fogja lekapni a sötétítő függönyöket, és begyömöszölni a mosógépbe, majd aztán előkapni a vasalót, hogy kivasalva visszategye őket a helyére. :) Főleg, mert csak olyan emberek jönnek hozzánk az ünnepek alatt is, akik szorosan a családhoz tartoznak, és a hétköznapjainkban is szoktak látni minket. Koszos padlójú konyhával, frusztráltan, fáradtan, kedvetlenül, hegyekben álló mosnivalóval. :)
Ami fontos, minden megvan. Lesznek meglepetések, kisebbek, nagyobbak, remélhetőleg mindenki boldog és elégedett lesz majd. Ez számít, a többi nem annyira. :)
Azért persze, nem én lennék, ha nem arra törekednék majd holnap, hogy de bizony, minden elhatározásom megvalósuljon, de azt hiszem, már nem annyira görcsösen, mint mondjuk tavaly ilyenkor tettem. Nem kell bizonyítanom senkinek sem. Nem is leszek sem jobb, sem rosszabb attól, hogy hányféle sütit sütök, vagy épp hány fogást rittyentek elő minden nap. De attól mindenképpen rosszabb lenne mindenkinek, ha frusztráltságomban csak morognék, vagy ilyesmi. :)
És ennek jegyében én bizony ma még arra is szakítottam időt, hogy elmenjek a könyvtárba. Csak mert az jó volt nekem. :) Linzersütés helyett meg befestettem a hajam, mert ha holnap már nem őszülő hajjal sütök, az sokkal mutatósabb dolog lesz. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése