2017. nov. 2.

Nagyon várom

Nem tehetek róla, de olyan izgatottan várom már a szombatot, mint egy kisgyerek. És tudom, hogy velem együtt még vagy húszezer ember van, aki pont ugyanígy minden nap többször gondol rá, elmosolyodik a gondolattól, libabőrös lesz az emlékektől, és elképzeli, hogy milyen lesz majd igazából. Én is elképzeltem, persze. És tudom, hogy ha eddig katarzisként éltem meg minden egyes bevonulást, akkor erre a mostanira már majd nem is lesznek szavak sem. Szerintem nem is tudom igazán elképzelni, hogy milyen lesz, csak halványan sejthetem azokból a régen átélt meccsélményekből.
Egy biztos, nagyon-nagyon várom. És az is biztos, hogy nem fogjátok megúszni, hogy majd ne próbáljam meg elmesélni.
És már csak kettőt kell aludni, egyet kell dolgozni, és mehetünk is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése