Na.. elkezdtem egy bejegyzést, aztán vissza is töröltem mindent, amit addig írtam. Ilyen már régen volt, mert általában amikor írok, akkor nem mérlegelek, hogy vajon ki fogja olvasni, vagy azt, hogy akikről tudom, hogy olvasni fogják, azokra milyen hatással lesz. Most sem annyira azért töröltem vissza, mert ez jutott eszembe, sokkal inkább azért, mert rájöttem, hogy annyi türelmem ma este már nincs, hogy azt a témát kellőképpen kivesézzem, félig leírni meg nagyon kár lenne. Na, akiket felcsigáztam, azokat majd egyszer talán kárpótolni fogom. Talán. Mert újabban sok minden marad idebent, olyan dolgok, amiket nem tudok jól megfogalmazni, vagy nincs elég időm jól leírni.
Csodálom is azokat az embereket, akik tudnak úgy foglalkozni a hobbijukkal, hogy az szemmel láthatóan is sok időt és energiát igényel. Persze, tudom én, hogy az ilyesmi kikapcsol, és feltölt, meg minden, de mégis. A blogírásra szánt napi negyed óra-fél óra is néha olyan luxusnak számít, amit már-már sajnálok is. Igaz, még vannak bőven olyan üresjárataim, amikor csak ülök, és bambán nyomkodom a telefonomat, és éppenséggel abban az időben is írhatnék valamit.
Mindig csak ezek a feladatok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése