Nem is mondtam

Az augusztus végi nagy iskolába készülési hajrában végül nem került rá sor, hogy elmeséljem, mi is történt, amikor Patrik befejezte a munkát, mint kollégánk. Azt már talán az utolsó előtti napokban mondta, hogy szívesen maradna még, és jövőre, ha lehet, akár egész nyárra is menne, csak a nyaralás idejét hagyná ki (jól hangzik, hogy még jövőre is úgy tervezi, velünk nyaral, és mindezt olyan természetességgel mondta, hogy talán meg sem fordult a fejében más lehetőség). Az is kiderült már menet közben, hogy nem csak ő érezte jól magát abban, amit csinált, hanem őt is megszerették ott a kollégák, mert igen hamar teljes értékű taggá vált. Pont ugyanúgy részesült a rétesből, amit a főnökük hozott nekik egy délelőtt, mint a pizzából, amit utolsó nap rendeltek. Néha mintha el is feledkezett volna róla mindenki, hogy ő ott tulajdonképpen diákmunkás, komoly dolgokat bíztak rá, komoly dolgokban kérték ki a véleményét. Már-már nekünk is abszolút megszokottá vált, hogy ő is ott van, amikor mi, és találkozunk a büfében. :) Meghívtuk egy-egy kávéra, és csokira, közben szinte az összes raktári kollégánk jól megnézte, hogy aztán később már nekünk álmélkodjanak rajta, hogy úristen, mennyire egyformák Balázzsal, mintha csak ő jött volna szembe egy kicsit fiatalabb kiadásban.
Utolsó előtti nap elköszönt tőle az a kolléganő, akivel a legtöbbet dolgozott együtt (vele egyébként én is szoktam együtt dolgozni), még búcsúajándékot is kapott. Meghívta annak a reklámfilmnek a forgatására, aminek az előkészítése során Patrik nagyon sokat dolgozott. Emiatt aztán lógni is fog a suliból, de nem bánom, mert ez is egy tök jó élmény lesz neki. Amikor elmesélte, majdnem tátva is maradt a szám.. álmomban nem gondoltam, hogy így megszeretik.
Az utolsó napján is becsületesen végigdolgozta a munkaidőt. Nem is volt ideje rám, csak két perc, mert a munkaidő végén még mindenkitől el akart köszönni. Ahogy ezt elmondta, olyan felnőttes volt, hogy majdnem meg is hatódtam rajta.
Negyed ötkor indult haza, fél öt előtt pár perccel egy emailt kaptam az akkor már volt főnökétől.

"Szia Dia!

Szeretnék Neked visszajelzést adni Patrikról és a munkájáról! J

Nagy segítség volt nekünk, mert nagyon okos, emellett gyorsan, pontosan és ügyesen dolgozott, az angol nyelvtudásának is jó hasznát vettük és sok kollégám tudta foglalkoztatni.

Gratulálok Hozzá! J

Üdv: Niki"

Azt gondolom, hogy nem kell részleteznem, hogy mennyire jól estek ezek a sorok, és mennyire büszkék vagyunk rá. Nem volt kétségem afelől, hogy remekül boldogul majd ott, de bőven túlszárnyalt (már megint) minden elképzelésemet. 

A hely pedig beszippantotta, és azt hiszem, pár év múlva tényleg kollégák is lehetünk. :)