Nem átlagos

Ezt a mai hétfőt semmiképp sem nevezhetjük egy teljesen átlagos és megszokott hétfőnek. Nem csak azért, mert ma volt a névnapom, hanem mert már hajnalban, amikor a kávémat ittam (megjegyzem, két és fél óra alvás után.. grrrr) láttam egy hullócsillagot. Igaz, alig láttam még akkor kettőig, de azért ezt észrevettem. És persze, hogy kívántam is valamit. (és persze, hogy nem árulhatom el)
A munkarész nagyjából átlagos volt, kitartott folyamatosan, ami mindenképpen jó, mert az idő legalább szélsebesen repül ilyenkor. Az nem esett jól, hogy ma már tudom, hogy jövő héten mi vár rám (mély sóhaj), meg az sem, hogy ma még nem tudom, hogy szerdán akkor mehetek e a tréningre, vagy sem. (az egyik kolleganőm beteg)
Aztán délután beindult a pörgés, mert volt mindössze egy órám bevásárolni, főzni, és enni. Jó időt futottam, és minden meg is valósult, még mielőtt elindultam volna szülői értekezletre (hiába, ünnepelni tudni kell). Ott többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy igen, jó helyen járok, tényleg az én gyerekemről van szó olyankor, amikor szalagavatóról, meg ruhakölcsönzésről, meg tánctanulásról, meg felvételiről, meg tablófotózásról van szó. Meg felsőfokú nyelvvizsgáról..
Néha csak kapkodtam a fejem, és nem hittem el, hogy már megint valaki "kiöregszik" egy intézményből, már megint valaki arra készül, hogy elballagjon, hogy aztán új életet kezdjen, ráadásul minden eddiginél komolyabb új életet.
És abból a szempontból sem átlagos ez a hétfő, hogy tíz óra múlt pár perccel, és én már pizsamában vagyok, és pontosan öt perc múlva megcélozom az ágyamat, abban reménykedve, hogy nem fogok éjjel egyig forgolódni.