Szerintem éppen ma kellett volna megállítani az időt. Ma volt pontosan olyan az időjárás, amivel biztos, hogy mindenki elégedett volt. Meleg is volt, meg nem is, fújt a szél, meg nem is. :) De ilyen sajnos nincs, pedig nagyon jó lenne.
A héten olvastam két könyvet, amik még mindig annyira motoszkálnak bennem. Nem annyira egetrengető és magasröptű a tartalom, mint amennyire az egésznek a hangulata, és az érzelemvilága az, ami úgy magával ragadott, hogy nem is tudom mikor fog elereszteni. Carina Bartsch Cseresznyepiros nyár és Türkizzöld tél című könyveiről van szó. Oké, beismerem, vannak hiánytüneteim érzelemkinyilvánítás terén, de hogy ennyire, mint ahogy most tűnik, azt nem gondoltam volna.
Várakozik itt a polcon egy Szökés Auschwitzba című könyv is, és már gondoltam, hogy azt kellene most gyorsan olvasnom, hogy elterelje a gondolataimat, de aztán nem akartam. Nem olyan rossz dolog néha belefeledkezni magamban azokba a pillanatokba, amikor még nem volt ennyire természetes minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése