Azért egy dolgot én is utálok a nyárban. Egyetlenegyet. De azt nagyon. Mondjuk szerencse, hogy mindig csak így a nyár vége felé (tudom, nem úgy néz ki, de attól még sajnos így van) kell mindig szembetalálkozni vele. És igaz, nem is közvetlenül, hanem csak közvetve vagyok érintett, mert nem én vagyok allergiás a parlagfűre, hanem Balázs.
Minden évben annyira drukkolok, hogy most már ne jöjjön elő, történjen csoda, és legyen úgy, hogy az idén már majd nem virágzik, nem okoz senkinek sem gondot, és Balázs sem fog tüsszögni, könnyezni, orrot fújni, és nem kell ilyen szörnyű közérzettel tölteni a napjait.
Az idén még pluszban drukkoltam a klíma miatt, hogy hátha majd ez annyit segít, hogy legalább idebent nem gyötri, mert tavaly is úgy volt, hogy amikor dolgozni volt, akkor tök jól volt. De úgy látszik, hogy az idén is hiába drukkoltam, hiába reménykedtem, mert ma délután egyik pillanatról a másikra elsöprő erővel tarolt az allergiás roham. Az első pár tüsszentésnél még nem is gondoltam rá, de úgy a harmadik orrfújásnál már gyanús lett... És persze, azóta sincs megállás.. :(
Majdnem úgy vagyok most, hogy örülök, hogy holnap megy dolgozni, mert legalább az ott töltött időben biztosan jól lesz.
Csak találnának ki már valami csodaszert.. vagy irtanák ki az összes parlagfüvet. (tudom, abban semmi üzlet sincs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése