Ahogy telnek a napok, úgy vagyok egyre biztosabb abban, hogy a bácsival történt valami. Nem akarok a legrosszabbra gondolni, de sehogy sem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy sajnos az is előfordulhat, hogy a bácsi már nincs itt többè.
Ezerfèle módon próbáltam az internet segítségével kideríteni, de sajnos mèg a nevèt sem tudom. Találtam ugyan egy helyi blogger bejegyzèsèben egy nevet, aki talán ő lehet, de a google nem a barátom ezügyben, ès nem talál nekem semmit a nèvre keresve. Igaz, magam sem tudom, mihez kezdenèk az információval, amit meg sem találok, de valahogy úgy vagyok vele, hogy a biztos rossz is jobb a bizonytalan semminèl.
Tartozik a bácsihoz egy nèni is, akit láttam már többször, de nem volt bátorságom megkèrdezni tőle, hogy mièrt nem jön már a bácsi a padra.
Egy biztos, nèlküle a strandon az a pad vègtelenül üres ès szomorú. Látom èn őt ott minden alkalommal, amikor ott vagyunk, de messze nem olyan ez, ahogy szeretnèm látni.
Ahogy telnek a napok, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy elbúcsúzom gondolatban tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése