2017. júl. 29.

Milyen érzés?

Nem is tudom. Egyszerre vagyok végtelenül szomorú, és nagyon büszke is. Egyszerre érzem azt, hogy nem változott semmi, és hogy megváltozik minden. Felnőtt korba lépett, most már aztán mindent ugyanúgy megtehet, mint akár én is.
Szépen számba is vette, hogy mi mindent tehet meg most már. És persze, ki is próbálta, hogy kiszolgálják e a dohányboltban. Első körben simán, gond nélkül, még csak személyit sem kértek tőle. Igaz, szőrös volt, majdnem szakállnak is mondhatnám, ami az arcán leledzett. Nem úgy nézett ki, mint aki épp csak elmúlt tizennyolc. De arra tökéletesen jó volt, hogy megborotválkozzon (örök hálám a dohányboltosnak). Már tegnap közölte, hogy ma ő akar nekem cigit venni. Én meg hagytam. Így, megborotválkozva persze rögtön kértek tőle személyit, amit nagy boldogan meg is mutatott, és rögtön bezsebelt egy szülinapi jókívánságot is. :)
Egyébként meg azt érzem vele kapcsolatban, hogy szinte már egy éve olyan, mintha felnőtt lenne. Kialakulóban van még egy csomó minden, vannak érdekes nézetei, amik néha roppant szórakoztatóak, máskor végtelenül dühítőek. A felelősségtudata már most bőven túl tesz sok felnőttén is, és mindent, amit komolyan elhatározott, úgy csinálta végig, ahogy ő azt elhatározta.
Azt sem hiszem, hogy a kapcsolatunkban bármi változás történni fog. Továbbra is így lesz minden, ahogy. Legfeljebb talán annyiban, hogy nem kér majd jóváhagyást egy-egy programhoz, hanem közli, hogy megy. Igaz, szerintem mi sem leszünk azok, akik folyton felemlegetik neki, hogy "amíg az én kenyeremet eszed...". Na jó, biztos ez is el fog hangozni majd, mondjuk a tetoválása körüli nyolcszázkilencvenedik beszélgetés közben. Merthogy egyébként tetoválást kért (volna) a szülinapjára. Ezt nem kapta meg. Nem is annyira a tetoválás ellen van kifogásunk, még csak nem is a tervezett minta, és az ára az, ami annyira riasztó. Arra kértük, hogy várjon addig, amíg majd eljut odáig, hogy viszonylag "biztos" révbe ér. Tudom, neki ez felesleges szócséplésnek tűnik, de láttunk már olyat, hogy valaki a tetkója miatt nem kapott meg egy állást, vagy épp máshol került hátrányos helyzetbe. A tudása, a szorgalma, és a kitartása miatt mi simán azt is el tudjuk képzelni, hogy valamikor valami nagy ember lesz belőle valahol.
A tetoválás helyett pedig jogosítványt kap, ami talán elég emlékezetes lesz erre az alkalomra. :)

Azt mondjuk bevallom, még mindig nehéz saját magamról elhinnem, hogy van egy felnőtt fiam. Mert ennyire nem vagyok még "öreg". :D

10 megjegyzés:

  1. Boldog szuletesnapot a fiadnak! Buszke lehetsz ra! Hova akarja a tetkot? Miert vannak emberek oda ezekert a dolgokert, soha nem ertettem. :) en is lebeszelnem a fiaim, ha tudnam. Nalunk a merfoldko az iskolakezdes. Tegnap valasztottuk ki az iskolataskat. Termeszetesen betmeneset. Jaj, annyira meghatodtam en is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljes alkaros tetoválást szeretne. A mintát is kiválasztotta hozzá.
      Ó, még emlékszem az iskolakezdős érzéseimre én is. :) Sok sikert a kisfiadnak. :)

      Törlés
  2. Amikor nálunk merült fel a téma (azaz tetkó, piercing), én azt mondtam, hogy egy karika fülbevaló rendben van, minden más csak olyan helyen, ahol ruhával takarható, mert sosem tudni, később mit hoz az élet, és ha eltávolíttatni akarja, akkor meg a heg marad meg.
    Úgy voltam vele, egy kicsi hímzés rejtettebb helyen (kar,hát,láb) is megmutatja neki, mennyire érdemes elviselnie a tűszúrások, gyulladás fájdalmát, és jó esetben el is megy a kedve tőle.
    Végül nem lett tetkó, csak egy fülkarika, az is a szolidabb variáció :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk nem került szóba más, csak a tetoválás. Egy kicsibe lehet, hogy belementünk volna. ;) Talán csak nem jól kezdte az alkut. :D

      Törlés
  3. Tetkó olcsóbb lett volna :-D (viccelek, remélem átjön) Hova szerette volna? Dohánybolttal teszteltek a lányok is, bezzeg Bendegúzt tavasszal simán kiszolgálták személyi nélkül. Érzéseidről meg olyan szépen írtál most (is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Átjött, persze. Olcsóbbnak olcsóbb lett volna, bár... meg is kérdezte az árat, óradíjra van, óránként 9ezer, és kb. tíz órát vett volna igénybe. Teljes alkaros tetoválást gondolt. (így elsőre igen merész elképzelés)

      Törlés
    2. bevállalós gondolat valóban :-)

      Törlés
  4. A tetkót illetően egyetértünk:) NÁlunk is a jogsi lesz az ajándék, de eléggé tartok az árától, amitől meg majd még jobban,hogy jövőre hogy bírjuk majd fizetni neki az albit, ha egyetemre megy:) Gyorsan megnőttek a srácok, de olyan szuper emberek, hogy öröm nézni!

    VálaszTörlés
  5. Nálunk első helyeken olyan egyetem, főiskola jön szóba, ami megy bejáróskènt majd. Ilyen szempontból jó helyen lakunk.

    VálaszTörlés
  6. Húúú, egy egész alkaros tetkó azért kemény...
    Másrészt üzenem a fiadnak, hogy az írásaid alapján én nem olyan embernek ismertem meg, akinek szüksége lenne efajta önkifejezésre, simán el tudja mondani szóban, több nyelven is, azt az életérzést/hitvallást/hovatartozást, amit egy ilyen hatalmas tetkóval szeretne kifejezni.

    VálaszTörlés