2017. jún. 4.

Helyzetjelentés Erikről

Szerintem Erik még sosem volt ennyire beteg, mint most. De komolyan.. törtem a fejem rendesen, hogy volt e már ilyen, hogy ő napokig nyomta az ágyat, és nem evett, inni is csak hosszas könyörgésre, de nem emlékszem. Igaz, a memóriám már kopik rendesen, meg olyan is előfordul, hogy összekeverem a gyerekeket, de azért szerintem erre emlékeznék.
Szóval, nagyon nincs jól. Ha ma délelőtt valahol összefutottam volna a gyerekorvosunkkal, lehet, hogy fel is képelem. Milyen szerencse, hogy a lakáson kívül sehol nem voltam..
Ma reggel úgy kelt, hogy már inni sem nagyon tud, mert "jön az orrán vissza". Értem az érzést, a mandulaműtétem után éltem át hasonlót, és élénken él bennem az a rettenetes, kínzó fájdalom is, ami akkor is volt, meg ami nemrég is. Láza már nincs olyan magas, és nem is tudom, hogy most ez jó, vagy rossz.. mert ugye a láz egyfajta védekezést jelent. Most aztán nem tudom, hogy már feladta, és nem védekezik, vagy most mi is van? Merthogy gyógyulni nem gyógyul, az tuti.
És a füle is fáj már.
Egyébként ő az a gyerekünk, akinek olyan gyógyszerundora van, hogy alig lehet a torkán letuszkolni valamit. Most is, még amikor az a magas láza is volt, először nekiállt alkudni, hogy inkább tegyek rá vizes lepedőt, csak ne kelljen bevenni a gyógyszert. Simán, csak fájdalomra nem is vesz be semmit, tűri.
Tantum verdével is próbálkozunk. Van spray is, meg szopogatós tabletta is. A spray változat nagyon nem nyerő nála (mondjuk meg tudom érteni).
Az biztos, hogy nagyon-nagyon sz.rul érzi magát, mert focimeccsre sem akart menni. (nem játszani, nézőnek)
Nem tudom, hogy kell e még a hátralévő napokban iskolába mennie. (mondjuk az is megfordult a fejemben, hogy mennyire lehet az igaz, hogy torkig van mindennel?)

2 megjegyzés: