2017. febr. 14.

Sejtem

Nem mondhatom, hogy értem, mert azért az biztosan nem lenne teljesen igaz, de azért azt hiszem, kapisgálom, hogy milyen érzések vezetnek ahhoz, amikor valaki elindul egy zarándokútra, vagy épp csak elvonul a világtól x időre.
Azt sem mondhatom, hogy nekem most épp erre lenne szükségem, de igen, néha megfordul a fejemben, hogy bár megtehetném, hogy kiveszek mondjuk egy hónap fizetés nélküli szabadságot, és kiszakadok egy kicsit úgy igazán a mindennapi taposómalomból.
Nem, nincs baj amúgy, csak néha besokallok én is attól a rengeteg mindenfélétől, ami inger formájában ér nap, mint nap. Néha szeretnék kitörni, és mást csinálni, néha meg szeretnék mindent ugyanígy hagyni.
Épp ma például minden vágyam lett volna újra az iskolapadban ülni. De holnap tuti, hogy még a hideg is kiráz majd a gondolatra. Lehet, hogy holnap majd arra fogok vágyni, hogy megint legyen itt egy kisbaba, akiről gondoskodni kell.
Addig meg, amíg ilyen hektikus vagyok, lehet, hogy valóban jót tenne nekem, ha elindulnék egy zarándokútra, ahol menet közben lecsendesedne a lelkem.
Na persze maradok.. :D

2 megjegyzés: