2017. febr. 21.

Ez is megvolt

Túl is estünk ma ezen a szóbeli beszélgetésen Erikkel. Aki magabiztos volt, és lenyűgözően felnőttes. Abszolút nem izgult, nem volt benne semmi para (ezt hogy csinálják.. Patrik is ilyen..). Voltak olyan mondatai, amin még én is meglepődtem, pedig én aztán nem értékelem alul őt egyáltalán. De mégis, olyan meglepő volt tőle, ahogy ilyen összeszedetten válaszolt mindenre, mintha csak készült volna rá. Pedig készülni nem volt mire, mert kötetlen beszélgetés volt. Kérdezgették a személyes adatait, a családot, vannak e testvérei, vallja e magát valamilyen kisebbséghez tartozónak, a hobbijáról, a kedvenc tantárgyairól (történelem, angol, informatika) és a nem kedvelt tantárgyakról (matek és irodalom). Kedvenc focicsapatokról is szó esett, és persze, hogy miért ide jelentkezett.
Szimpatikus volt a két tanár is, aki bent volt, kedvesek voltak, az egyik éppen az informatika tanár volt (hát mondjuk így utólag, persze, hogy ott volt, a gazdasági informatikusok meghallgatásán :D). Beinvitáltak minden szülőt is, aki elkísérte a gyerekét, úgyhogy én is bementem vele. De jó is volt, mert így nem maradtam ki ebből az élményből, amit nyújtott. :)
Úgy látszik, ez a február ez egy ilyen hónap, egyfolytában lenyűgöz ez a gyerek. :)
Ideiglenes lista március 10-ig kerül ki az iskola honlapjára. Remélem valahol az első tízben benne lesz, és akkor már nincs semmi izgulnivaló. :)

Rolinak kevésbé volt jó napja. Szegénykém..ahogy hazafelé jött az iskolából, a szeme láttára ütöttek el egy kutyát. :( Ahogy elmesélte, szegény pára jó megjárta, de sokkal jobban sajnáltam a gyereket, aki úgy zokogott, hogy majd a szívünk szakadt bele. Rettenetesen megviselte, jó sokszor szóba hozta délután, hogy reméli, hogy valaki elvitte az állatorvoshoz szegényt, és meg tudják gyógyítani. Nem tudom hányszor mondta el, hogy milyen szörnyű volt, hallotta a puffanást, és aztán látta a kutyát, ahogy "pörgött a levegőben". Nem fogja elfelejteni soha, tudom. Én egyszer láttam, ahogy egy macskát elütöttek. Hasonló jelenet volt, mint amit ma Roland látott, és én sem felejtem el soha sem a hangokat, sem a látványt. De remélem, hogy soha többé nem kell ilyet látnia. :(

És hogy essen szó a bátyjukról is azért. Vele minden rendben van, magabiztosabb és jóképűbb, mint valaha. De ezt nem hangoztatom előtte, mert az önbizalma így is határtalan, mi lenne, ha még ezzel is tisztában lenne? :)

1 megjegyzés:

  1. Hú, de jó, örülök, hogy ilyen jól sikerült minden és még te is bemehettél :) !!! Gratulálok Eriknek, nagyon ügyes volt, puszi Nektek :) !!!

    VálaszTörlés