2017. febr. 4.

Elmélkedés

Milyen gyorsan el is lehet felejteni mindenfélét. Vagy legalábbis megfeledkezni róla. Pedig, ha valamiről, hát akkor az építkezésről azt gondoltam, hogy az egésznek minden pillanata úgy belémégett, hogy sohasem fogom majd elfelejteni. De az a helyzet, hogy mégis vannak már most is "fekete lyukak", és nagyon kell gondolkodnom, hogy eszembe jussanak a részletek. Nem baj ez, persze, mert ezek szerint nem volt ez akkora tortúra mégsem, mint aminek menet közben tűnt, ha képes vagyok ennyire megfeledkezni róla. Azon például ma gondolkodnom kellett, hogy itt, ahol most ülök, hogy is volt régen? Aztán rájöttem, hogy persze, itt régen anyámék hálószobája volt, valahol itt, az asztal helyén lehetett az éjjeliszekrény. :D
Millió ilyen van, amit kitörölt az agyam, vagy legalábbis eldugott valahova jó mélyre, ahonnan úgy kell előbányászni, ha emlékezni akarok. Jó pillanatokat is, rosszabbakat is. A rosszakat mondjuk ritkán akarom előszedni, a jókkal azért bőven előfordul.
Ha apró mozaikokból állna mindez, jó sokáig tartana, mire végignéznem. És ez jó.. mert azt jelenti, hogy jó sok mindenben volt már részem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése