2016. dec. 5.

Mikulás

Már jó sok éve annak, hogy minden december ötödikén este Mikulást játszhatok. Nem változott a forgatókönyv annak ellenére sem, hogy a gyerekeink közül már senki nem hiszi el, hogy az ajándékot a Mikulás hozza. Ma este is ugyanúgy megvártam, hogy mindenki elaludjon, és csak azután szedtem elő a meglepetés csokikat, kekszeket, fülhallgatókat, lámpákat. Roli egy kicsit biztosan csalódott lesz, mert neki számszerűen eggyel kevesebb meglepi lesz, mint a két bátyjának. Mindez csak azért, mert a póló, amit ő választott ki magának, csak holnap fog megérkezni. Majd azzal fogom vigasztalni azt a kis titkoltan csalódott arcát, hogy neki még délután is lesz ajándék. :)
Amúgy nagyon szeretem ezt a játékot, és nagy kár, hogy ilyen gyorsan megnőttek. Megvolt annak a varázsa, amikor még a kikészített kekszbe is bele kellett harapnom, és a tejből is meginni legalább a felét. Roland épp tegnap kérdezte meg, hogy amikor aláírást kértek a Mikulástól, azt hogy írtuk alá. Nos.. sok mindent hajlandó vagyok elismerni ezzel a Mikulás-dologgal kapcsolatban, de ezt mindketten tagadtuk az apjával, hogy mi lettünk volna. :D Ennyi varázs hadd maradjon már.. mert gondolkodóba esett egy kicsit ez a felvilágosult nagyfiú is. :)

Remélem mindenhol csillogó gyerekszemekkel kezdődik majd a reggel. :)

3 megjegyzés: