2016. dec. 2.

Hmmm... hmmmm

Lassan egy hete itt lakunk. Az, hogy még van egy csomó banános doboz, ami fel sem került a lakásba, egy dolog. Az is, hogy még mindig nem pakoltam át a konyhaszekrényeket, pedig már álltam ott előtte egy párszor, hogy akkor most. A spájzban egyelőre átláthatatlan rendetlenség és káosz van, sokkal inkább hasonlít egy mindenes sufnihoz, mint egy spájzhoz. Mondjuk nekem sosem volt ilyenem, és most nem is nagyon tudok vele mit kezdeni. Főleg, hogy annyira nem áll még kézre az elrendezése (ahhoz egyáltalán nem nyúltunk, pont olyan, mint volt, és még anyám fagyasztója, meg lekvárjai is itt vannak), és annyira nem érzem a magaménak. Azóta, mióta egy kolleganőm elmesélte, hogy ők egy éve ott laknak a lakásukban, és még mindig vannak dobozok egymáson, mert azóta sem tudtak szekrényt venni, némi vigaszt nyújtott a káosz okozta frusztráltságomban.
A másik dolog, hogy csalódottan veszem tudomásul, hogy a régi tárgyaink közül egy csomó minden nem azt az érzést adta, amit vártam. Ami abban a kis lakásban bájos kis egyveleget alkotott, az most ide-oda lerakott semmiségek átláthatatlan halmaza. De attól meg fel tudnék robbanni, amikor Balázs megkérdezi, hogy "miért nem dobod ki?" Mert nem.. annyi mindent kidobtam, hogy már nem akarok tovább szelektálni, és akarom magamnak azokat a régi dolgainkat is, amik mindig arra a rengetegsok évre emlékeztetnek, amit ott töltöttünk abban a lakásban. Mondjuk még azokat a régi képeket nem néztem meg. Meg az adventi díszeket sem hozattam le a padlásról, mert azokkal kapcsolatban is attól félek, hogy itt olyan kis kopottasak lesznek, és nem tudom idevarázsolni azt az érzést, ami ott megvolt.
Kicsit el vagyok veszve most ezek miatt a dolgok miatt. De mondjuk, hogy csak a fáradtság beszél belőlem.

1 megjegyzés:

  1. áááá, adj még egy kis időt magadnak és a lakásnak, hidd el, összeszoktok! :-)

    VálaszTörlés