2016. nov. 4.

Minden rosszban..

Nem megyek abba bele, hogy nyilván nem véletlenül pont most lettem beteg, és az sem véletlen, hogy a(z) (általam) vártnál sokkal lassabban hat az antibiotikum, és még ma sem tartok ott a gyógyulásban, hogy biztos lehetnék abban, hogy hétfőn dolgozni tudok menni. Sokkal inkább hajlok rá, hogy még majd nem kéne mennem, mert igen labilis lábakon áll még ez az egész gyógyulás dolog, és lehet, hogy többet ártok majd magamnak, mint amennyit használok azzal, ha hétfőn délután elmegyek dolgozni. Ez persze még a hétvége folyamán változhat, mert bekövetkezhet akár egy hihetetlen gyorsaságú meggyógyulás is, és akár vasárnap estére már azt is érezhetem majd, hogy kutya bajom sem volt.
De az biztos, hogy bármi volt is a cél azzal, hogy lerobbanjak, és itthon maradjak, bejött. :) Mert most ez a belassulás épp kellett már. Amennyire nem tudtam kikapcsolni egy percre sem mostanság, most azért sikerül. Nem forog minden gondolatom a munka körül, pedig amúgy tudom, hogy a kollégáimnak nagy szívás, hogy nem vagyok ott, mert nagyon sok munkájuk van. De most valahogy ez sem úgy érint, mint régen. Úgy vagyok vele, hogy megoldják, én is megoldottam, amikor ők voltak betegek, erről szól ez.
Még a végén úgy lesz, hogy majd hálás is leszek ennek a nyavalyának, mert azzal, hogy "térdre kényszerített", megelőzött valami nagyobb bajt.

1 megjegyzés: