Mégis beteg

Amíg megszületik bennem az igazi mondanivalóm írásba adható verziója, addig elmesélem, hogy végül úgy jártam, hogy mégis el kellett mennem ma reggel az orvoshoz, aki annak rendje és módja szerint a héten már nem is enged dolgozni. Van egy jóféle torok(hörgő)gyulladásom, már megint. Igen, van még, amit nem mondtam ki. És igen, pontosan érzem azt is, hogy miért pont most, és miért pont így lettem beteg. De ez most már mindegy, mert megtörtént. Nincs más hátra, mint a tüneteket kezelni minden formában, beszedni az antibiotikumot, nehogy tüdőgyulladásom legyen a végén (már megint).
Pedig amúgy amikor Balázs hajnali négykor azt mondta, hogy szó sem lehet róla, hogy dolgozni menjek, első blikkre ellenkeztem, és közöltem, hogy márpedig én kelek, és megyek. Majd aztán felültem az ágyban, és nyeltem egyet.. jobban mondva csak egy felet, mert leginkább jó kis kínlódás volt az egész. Nem is annyira fájt, mint égett az egész légcsövem, vagy micsodám, és nem esett jól nyelni egyáltalán. Szomjas is voltam, de épp emiatt az érzés miatt inkább nem akartam inni. Szóval, végül beláttam, hogy (már megint) Balázsnak van igaza, és jobban teszem, ha maradok, ahol vagyok.
Hajnali ötkor aztán felébresztettem a kolléganőmet, hogy akkor sajnos neki kell mennie reggelre, mert engem most épp kivont a forgalomból ez a kórság. Gondolom hogy örült nekem, de azért gyorsan jobbulást kívánt, és mondta, hogy akkor készül.
Az orvosnál rengetegen voltak, vártam is vagy két órát, mire bejutottam, azt csak remélni merem, hogy a meglévő bajom mellé nem szedtem össze mást is. Elvileg ha jól leszek, akkor csak a héten kell itthon maradnom. Gyakorlatilag meg szigor van, és ha nem leszek jól, akkor hétfőn reggel a röntgenen kell kezdenem.