Helyzetjelentés

Még pár napot rá kell húznom erre az antibiotikum-kúrára, ami még nálam is minden idők leghosszabb ilyenjének számít. Szerencsére csak a gyomrom érzi meg, más bajom nincs tőle. Rendes voltam, és megmutattam a lábamat is, ami mostanság mintha nem is az enyém lenne, mert nem annyira akar rendesen működni. Főleg a lépcsőzést nem szereti, és kb. másfél hete fedeztem fel, hogy a térdem mögött, ahol olyan kis helyes gödörnek kéne lenni, ott bizony nekem estére egy nem éppen helyes pukli van, ami ugyan nem fáj, de roppant érzékeny. Na, ezt mutattam meg ma, mert így, másfél hét után már reggelente is elég jó látszik. Az ott egy begyulladt tömlő (azt sem tudtam eddig, hogy ott van ilyen), amit jegelnem kell (kéne), meg kenegetnem valami gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító kencével. Ha nem múlik el pár héten belül, akkor meg meg kell mutatnom egy érsebésznek, mert előfordulhat, hogy azt onnan ki kell műteni. Itt egy kicsit felszaladt a szemöldököm, mikor idáig jutottunk, és már bántam, hogy egyáltalán megmutattam, mert hát na... műteni? A jegelésre nem tudtam rávenni magam, ami nagy hiba, mert így aztán hiába várom a csodát. De majd holnap kiokoskodok valami olyan jegelési módszert, ami hatásos lesz, de nem fagyok meg tőle.
Közben a házunk kívülről szigetelődik, lassan körbeérnek, ami nagyon jó lesz már, mert azt érzem, hogy elég volt, nem akarok több idegen embert látni, és leginkább nem akarok már több koszt, port, sarat, hungarocell-golyókat, meg semmit sem.
És ma lett egy ilyenünk is:

Lassan remélem majd olyan képet is mutathatok, amin a konyhabútor is látható. Meg mondjuk a kanapé. :)