2016. nov. 16.

Dilemma

Kedves kisgyerekes szülők! Ti, akik most imádkozva várjátok a napot, amikor majd a gyerekeitek végre végigalusszák az éjszakát, szobatiszták lesznek, esetleg majd amikor már végre iskolások lesznek. Meg mindenfélét, amiről azt gondoljátok, hogy mennyivel jobb és könnyebb lesz minden, amikor már nagy lesz, és nem igényli azt, hogy együtt játssz vele, nem jár folyton utánad még a wc-re is, tud magának tölteni inni, vagy megcsinálni egy szendvicset. Hát.. sajnálom, de én azt mondom, az az időszak, amit ti most annyira nem szerettek épp, és alig várjátok a végét, a legcsodálatosabb mind közül. Mert ebben az időszakban még Ti vagytok a világ annak a kisgyereknek (gyerekeknek), Anya és Apa a világ közepe, a legnagyobb hősök, és legszebb királynők a világon, és minden, amit ők tesznek, mondanak egy igazi csoda nekik. Jól jegyezzétek meg ezeket a napokat, heteket, éveket, mert szükség lesz rá, hogy majd az emlékeiteket elő tudjátok hívni akkor, amikor a kis tündéri kisfiatokból/kislányotokból lesz egy flegma, lusta dög kamasz. Már mondtam egy párszor, hogy az a kisgyerekes időszak nyilvánvalóan épp erre való, hogy meg tudd úgy szeretni a gyerekedet, hogy képes legyél akkor is szeretni, amikor épp egy kicsit sem szeretnivaló. Láttam már ellenpéldát is, olyat, akit épp ebben a nehéz és embert próbáló időszakban nem tudtak szeretni egy kicsit sem, sőt.. szó szerint ajtót mutattak neki. Nem volt könnyű vele kamaszként (és néha még most is tartalmazza nyomokban a kamaszvonásait), ahogy nem könnyű most a fiával sem kamaszként. ;)
Épp jókor jött szembe velem ma ez a cikk, mert megerősített abban, hogy jól gondolom én, amit gondolok, és tulajdonképpen bármennyire is hülye ez a gyerek, azért mégiscsak teljesen normális.




forrás: csaladinet.hu

És jól jön ez mindenképpen, mert épp azon is dilemmázunk, hogy ez a szóban forgó, éppen meghülyülni készülő (már hetvenöt százalékban hülye, nem kell sok a teljességhez :D) kamaszgyerek mehet e Angliába jövő tavasszal. Nem lenne kérdés egyébként, hogy mehet, még akkor sem, ha a tíz körmömet lerágom az aggódástól, de az ára igen borsos. 100 ezer ft csak az utazás és a szállás. Mellé még a biztosítás, belépők, költőpénz. A flegma hülye viselkedése miatt kicsit úgy érezzük, hogy "nem érdemli meg", mert ez rengeteg pénz, még úgy is, hogy családi összefogással lesz neki kifizetve (ha megy). Mert közben van két öccse, akiknek akár jogos igényük lehet bármi hasonlóra a következő évben. Az meg nem lenne igazság, ha emiatt bármelyiküknek nemet kéne mondanunk.
De azért én hajlok arra is, hogy amennyi segítséget kaptunk tőle (is) az elmúlt hónapokban az építkezés kapcsán, hát igencsak megszolgálta ennek az utazásnak minden fillérjét. De ott van megint ennek kapcsán is, hogy de ugyanúgy Erik is odatette magát minden helyzetben (és Roli is, csak ő egész máshogy), így neki is járna valami, ha ezt honorálni akarnánk. Igaz, Erik nem egy szívesen utazós fajta, ő hamarabb kérne cserébe egy x-boxot, mint bármi mást.
Tudom, hogy Patrik szeretne menni, és egyébként nagyon jó a program,én magam is nagyon szívesen részt vennék benne, ha tehetném. Négy nap alatt annyi mindent fog látni, amennyit én lehet, hogy egész életemben sem már. Na, ez is egy olyan, hogy pont ezért jó lenne megadni neki, hogy Ő legalább lássa, tapasztalja meg, ki tudja próbálni magát "élesben" angolul.
Nem kell egyébként egy összegben kifizetni, de jövő hét végéig el kell dönteni, és be kell fizetni az előleget is. (van olyan lehetőség is, hogy 1400 Ft befizetése esetén garantálják, hogy visszafizetik a pénz 90 %-át, ha betegség/temetés stb. miatt nem tud mégsem részt venni).
Hát szóval.. örüljetek neki, hogy kicsik, és inkább olvassátok el nyolcvanötödszörre is a Bogyó és Babóca soron következő történetét, vagy ezredszer is mondjátok el, hogy csinál a cica, meg a kutya, mert addig legalább ilyen dilemmáitok nincsenek. :)

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    A jövőben sűrűn eszembe fog jutni ez az írásod és felidézem akkor majd mikor a totyogóm éppen dührohamot kap. :) Köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  2. Dius, én éppen élesben is tapasztalom, bár csakis bevezető szinten még, hogy mennyire más Mátéval, aki ugye a kamaszodás kezdetén jár és Tomával az élet, főleg amikor arról váltunk át, hogy az oviba azt mondta a nem tudom ki, hogy... A másik oldalon meg hallgatom és élem át a kamaszos problémákat és még sorolhatnám a hasonló ellentéteket :) , úgyhogy ez totál igaz :) ... Egyébként Vekerdy könyve a kamaszkor körül, szinte egy az egyben erről ír, mint amit ez a cikk hozott, még nyáron olvastam el, nagyon jó volt, azóta is emlékeztetem magam belőle párszor :) , pedig mi még tényleg csak az elején vagyunk mindennek szerintem. Patriknál meg értek én mindent, de azt hiszem én valahogy elengedném Angliába, ez nagy dolog lenne neki, bár mondom értem én a többit is, ami nem könnyíti meg a dolgot...

    VálaszTörlés
  3. Mindig megijesztetek ezzel a témával... :D
    De hogy a témához is hozzászóljak: támogatom az ötletet, és az egyenlő honorálás céljából talán a másik két fiút is bevonva beszélném végig, hogy ki minek örülne (és mikor, időben elosztva, mert ez anyagilag is nagy teher nektek). Igen, egyébként ez nagy lehetőség a nyelv szempontjából is.

    VálaszTörlés
  4. Szia, én biztos azt csinálnám, hogy leülnék a srácokkal, és megbeszélném velük, hogy ez egy lehetőség most, amit nem kellene kihagyni. Véleményem szerint nem kell patikamérlegre tenni, hogy egyik ezt kap, a másik azt, a harmadik amazt.
    Most ez van, utána meg lehet, hogy a másik szeretne valamit a szobájába, és ha lehetőség van rá, megkapja.

    Van egy távoli ismerős család 2 felnőtt (már családos) gyerekkel.
    Az egyik építkezett, és a szülők állták a terasz, meg egyéb dolog burkolását.
    A másik pedig utána tartotta a markát, hogy akkor ők meg elmennének nyaralni... Tehát így tudatta, ha ő kapott, én is kérek.


    Ez biztos, hogy nem így van a Ti srácaitokkal, ráadásul most nagyon sokat költöttetek, és az, hogy ilyen szép otthonba fogtok költözni, tuti, hogy nagyon klassz lesz mindenkinek.

    Remélem nem értetted félre, nem akartam okoskodni.

    VálaszTörlés
  5. ja, egyébként meg: kis gyerek kis gond, stb, stb...

    VálaszTörlés
  6. Szerintem nálatok is megkapnak mindent a fiúk, amire szükségük van, így majd ha az időben oda jut a két kicsi is mint Patrik, majd ők is, mehetnek nyelvvizsgázni vagy helyette kreszre, konditerembe, kirándulásra, vagy ami épp annak a gyereknek fontos. Nálunk is így van. Azért mert nálunk a kicsinek most kell egy zongora és azt kap karácsonyra, nem kap mindenki ilyen baromi drága cuccot. Szóval ha "járna" is Eriknek és Rolinak is a nagy értékű valami, majd megkapják ha odajutnak, szóval ezen ne aggódj, de ezt szerintem te is így gondolod. Én is akarok Angliába menni! De a lökött kölyköm, főleg ha olyan sokat és melózott mint Patrik, hamarabb befizetném mint magam:))

    VálaszTörlés
  7. Pont azt akartam írni, mint Mesélő :-)

    VálaszTörlés
  8. Persze, hogy menjen! Kicsit meghülyült?! De eddig félelmetesen rendes volt! Örülj neki, hogy "normális kamasszá vált.
    És angolul is tud, mennyit tanulta!!!!
    És most neki van erre lehetőséges, neki kell most mennie!
    Zita is ment, amikor mehetett, sosem hallottam Emmát reklamálni, hogy akkor most ő is. Más minden gyerek, mások a vágyak és az álmok, mást kell nekik adni a szó összes értelmében.
    Én szurkolok Patriknak!!!! :)

    VálaszTörlés
  9. Köszi a hozzászólásokat. Persze, igazatok van, nincs patikamérleg egyébként, a dilemma leginkább annak szól, hogy mi lesz akkor, ha valamelyik öccsének menet közben szintén adódik valami jó kis lehetőség, és majd neki meg nem tudjuk biztosítani? Nem egyszerű.. amúgy a hülyesége ellenére is tudjuk, hogy megérdemli. :) ;)

    VálaszTörlés