Elmegyek valahova, és igénylek valamit, ami leállítja az agyamat. Legalább annyira, hogy ne ezerfelé pörögjön örökké, hanem csak és kizárólag mindig arra koncentráljon, amire kell. Elképesztően fárasztó, hogy mindig jár az agyam mindenen. Nincs leállás, a munkahelyemen is folyton csak gondolkodok, és mindenféle ötletem van arra vonatkozóan, hogy hogy lehetne hatékonyabbá és egyszerűbbé tenni a munkafolyamatainkat. Mindig ezen pörgök, akkor is, ha eléggé feleslegesen teszem ezt.
Aztán itthon folyton pörgök azon most már, hogy hogy is fogjuk összehozni a költözés-részt minél kevesebb energiaveszteséggel, és minél gyorsabban. A fiúk naponta kérdezik már, hogy mikor megyünk haza, várják már nagyon. Közben agyalok, hogy hova is menjen majd Erik továbbtanulni, próbálok Rolival minél többet beszélgetni, és miközben hallgatom, nem kiakadni folyamatosan attól, hogy milyen fárasztó dolgai vannak. Aztán a napi dolgok is mindig foglalkoztatnak, mit kell venni, kinek mit kell bevinni, beküldeni, stb. stb.
Még egyeztetnem kell az asztalossal, a fűtésszerelőt készenlétbe kell állítani (várhatóan a jövő héten jöhetnek a radiátorokat feltenni), a villanyszerelőt szintén.. Még van egy csomó minden, amit meg kell venni, ehhez komolyan zsonglőrködni kell az idővel, és egyre inkább oda kell figyelni az anyagi dolgokra is, mert bele kell férnünk a keretbe, amit kiszabtunk.
És van, hogy mindezek úgy együtt is itt vannak a fejemben, és csak járnak a gondolataim körbe-körbe. Még jó, hogy azért meg nem bolondulok. :D
hű, ez nagyon zűrös időszak, amit csak bonyolít, hogy Ti magatok végzitek a meló nagy részét, a 3 kamasz, a sulikezdés, a meló, leírni is sok.
VálaszTörlésNemsokára nyugi lesz, egy szép Karácsonnyal!!