Időt kérek

Van az a mondás, hogy azért dolgozunk, hogy éljünk, csak közben meg elfelejtünk élni. Valahogy így van. Abszolút értem, miről is van szó, és tényleg, nincsen ez így jól. Mert akkor lenne jól, ha majd most, amikor elkészül minden az otthonunkban, akkor kapnánk rá időt, mondjuk ajándékba, hogy kellőképpen ki tudjuk élvezni, és egyáltalán belakni az egészet. Mert valljuk be, belakni sem lesz egyszerű feladat. Azok után, hogy a fél életünket úgy éltük le, hogy semminek nem volt helye, nem volt soha lehetőségünk, hogy vegyünk egy-egy bútort, mert nem fért be, vagy csak úgy egyáltalán kicsit átrendezzük a lakást. Nem lehetett, mert mindennek megvolt a maga helye, képletesen szólva oda volt betonozva minden, ahova épp megterveztük. Itt majd most helyileg a bőség zavarával is küszködhetünk, zavarban is vagyunk rendesen attól, hogy akár minden gyerek szobájába is vehetünk egy szekrényt is még az ágy-íróasztal-komód trió mellé, mert el fog férni. :) Ezek kellemes gondok, nyilván. Mint ahogy az is, hogy amikor ma a padláson járva a kezem ügyébe kerültek a karácsonyi díszek, még majdnem csak kevésnek is bizonyultak a lakás méretéhez. Igaz, Balázs biztos gutaütést fog kapni, ha karácsonykor megjelennek majd a rajzszögek és egyebek a díszekkel együtt. (na jó, ez a gondolat azért engem is zavar most még).
Ajándék idő nem valószínű, hogy lesz, bár.. minden perc ajándék lesz, amit majd el fogunk ott tölteni. Ma már volt díszkivilágítás is otthon, az összes lámpa, konnektor, kapcsoló, nyomókapcsoló működik, ahogy működik az a váltóizé is, ami magától átállítja a konnektorokat az éjszakai áram használatára, ha épp adnak olyat.
Egészen komoly kis szerkezet van a falon, aminek a segítségével szépen le lehet kapcsolgatni külön-külön is egy csomó mindent a hálózatról.

A világítással meg nem lehet betelni. Végre nem kellenek a hosszabbítóba dugott "steck-lámpák". :)