Ez bizony elkészült

Nem tudom, hogy el mertük e hinni valaha is úgy igazán, hogy majd lesz egy olyan nap, amikor azt mondhatjuk, hogy készen vagyunk. Legalábbis a munka oroszlánrészével. :)
Már "csak" be kell költözni, ami a fiúk szerint bőven lezavarható az őszi szünetben (azt elfelejtették, hogy mi dolgozni fogunk), mert az már semmiség.
Ami még hátravan a költözésig, az elmúlt hónapok fényében valóban gyerekjátéknak tűnik, és bennem is van egy olyan érzés, hogy semmi nem számít, nem baj, hogy nincs még konyha, de menjünk. De van itt egy józan ember közöttünk (az egyetlen), aki türelemre int, mert semmit nem szabad elhamarkodni, és szerinte most már csináljuk ezt végig rendesen. Hát meglátjuk.
Mindenesetre fenomenális érzés, hogy ez a nap is eljött. :)