2016. szept. 8.

Nem panasz, csak...

Pár nap híján hat hónapja, hogy igazi otthon híján vagyunk. Mert persze, van hol laknunk, van helye a naponta használt dolgainknak, de mégsem ugyanaz ez, mint ami volt, ahol minden egyes sarokról tudtuk, hogy mi van ott, mindenben benne volt a kezünk munkája. Most, amikor ott vagyunk anyáméknál, mindannyiunknak vannak olyan pillanatai, amikor hirtelen nincs is tudatában, hogy az már nem a mi otthonunk. Önkéntelen mozdulatokkal nyúlunk oda, ahova régen, keressük az órát a régi helyén a falon, stb. stb.
Ez a hat hónap mostanában kezd tetőzni mindannyiunkban. Érezzük mindannyian, hogy az erőnk végét járjuk, ki ezért, ki azért. Balázs allergiája rettenetesen tombol, szinte szünet nélkül fújja az orrát, és tüsszög. Ennek ellenére kitart, csinálja, még akkor is, ha látom, egyre kevesebb a türelme és az energiája. Ráadásul most egy kicsit megint olyan tötyörgősnek tűnik minden, mert apró lépésekben tudunk csak haladni, bár ez majd a hétvégén talán megint másképp lesz, amikor jön megint a burkoló is. Patrik segített a legtöbbet, igazi férfiként állt helyt minden munkában, pedig a legtöbb dologgal most találkozott életében először. Furcsa is őt fúrógéppel a kezében látni, meg ahogy a gipszkartont méricskélte, és szabta. Ő is mostanára sokallt be, tegnap úgy jött haza a focizásból (a  tanévben szokásos heti tanár-diák meccsen volt), hogy alig bírt megmozdulni. Nem játszott végig, mert nem bírta, a buszon is segítséggel állt fel az ülésről, itthon úgy kellett felhúzni az ágyról. "Beállt" a dereka. Mondogatta már egy jó ideje, hogy fáj, főleg akkor, ha cipekedett, de most már azért rendesen megijesztett ezzel, ami tegnap történt. Ma ment suliba, és a tesiórát is végigcsinálta (elmondása szerint majdnem sírva is fakadt közben), meg még segített is otthon is, de látszik a járásán is, hogy fájdalmai vannak. Végiggondoltam a lehetőségeket még tegnap, bármilyen szakrendelésre is szeretném elvinni, hónapokkal később kapnánk csak időpontot. Így aztán ma felhívtam egy csontkovácsot, aki itt van a közelben. Holnap fél hétkor fogad is minket, és aztán meglátjuk, tud e segíteni, vagy mégis tovább kell mennünk valahova.
Erik és Roland leginkább tombolnak minden percben most már. Nem tudnak se együtt, se külön lenni, nem találják a helyüket. Látom, hogy szeretnének mindannyian már nyugodtan lenni egy-egy délután, amikor hazaérnek a suliból, de nincs ilyen egyelőre.
Én pedig.. nos, furcsa ez az egész. Annyira fáradt vagyok, hogy azon kapom magam, hogy egyre többször kapok "rövidzárlatot", amikor akárhogy is szeretném, nem jutnak eszembe olyan dolgok, amiket pedig tudok. Döntenem kéne egy csomó mindenben, a falak színétől kezdve a konyhabútoron keresztül sok egyébről, de jelen pillanatban képtelennek érzem magam ilyesmire, mert bármit gondolok is, folyton úgy érzem, hogy nem vagyok benne biztos. Napok óta agyalok, hogy hogy is kéne kiszámolni, hogy a mi hálónkba tervezett "gardróbra" mekkora tolóajtót kéne venni. Értem én, hogy adott a szélesség és a magasság, de vajon elég az, ha azt simán kettő vagy három ajtóra elosztom, és kész?
Kitartunk most már, az biztos. Végigcsináljuk, és lesznek esték, amikor vacsora közben megbeszéljük, hogy "emlékszel, mikor itt sűrítettük a csavarokat, ahol most eszünk?", meg ilyenek.. de bárcsak már ott tartanánk. :)
Ja, és csakhogy fennmaradjon az utókornak.. nem is Roli lenne.. már van fásli a kezén, mert ma sikerült a csuklójára ráejteni a roller kormányát (ne kérdezzétek hogyan). Kicsit bedagadt, és fáj.. úgyhogy bekentük flector géllel, és befásliztam, biztos, ami tuti.

6 megjegyzés:

  1. Hú nagyon benne vagytok akkor még mindig, pedig tényleg olyna mintha rohamléptekkel haladna minden! patrik fantasztikus én is rácsodálkozom a fiamra mikor konektort szerel meg ilyenek:) Roli csuklójára nézzetek rá, mert tud úgy eltörni egy csukló, hogy csak simán fáj, aztán meg 9 hét gipsz lesz belőle próbáltuk...
    Dia én az otthontalanságba már belekattantam volna, szóval hősök vagytok!

    VálaszTörlés
  2. Most még rossz, de nézz előre..! Nagy ölelés!!!!

    VálaszTörlés
  3. EL is hiszem, hogy fárasztó ez így, pláne a suli is megkezdődött a gyerekeknek, attól is lefáradnak. De már látszik a vége, ahogy elnézem a képeket :)

    Dius, a tolóajtónál van pár centi átfedés az ajtószárnyak között, szóval nem elég, ha simán elosztod a fal hosszát.
    A másik pedig: vedd figyelembe az oldalfal lemezvastagságát, ha lesz oldala is a gardróbnak, illetve a tolóajtót tartó keret vastagságát. Ezzel ugyan nem lőhetsz nagyon mellé, mert legfeljebb 1-2 centivel nagyobb lesz az átfedés az ajtószárnyaknál.

    VálaszTörlés