Mire jó egy szabadnap?

Igen sokrétűen felhasználható, nyilvánvalóan. Nekünk sikerült rendesen kihasználnunk a mai- munkamentes- napot.
Úgy indítottuk a napot, hogy kilencvenharmadjára is átpakoltuk az összes banános dobozunkat, mert meg kellett keresni a fiúk tévéjének a garanciapapírjait. Tegnap bemondta a tévé az unalmast, gondolom így fejezi ki azt a sértődöttségét, hogy mióta az ideiglenes lakhelyünkön vagyunk alig-alig volt használatban. Nem, nem a fiúk lettek ennyire fegyelmezettek, szimplán csak az az oka, hogy nincs több beltéri egység, így az ő tévéjük általában használaton kívül van. Az elmúlt hetekben azonban használták, tegnapig. Amikortól a tévé nem csinál semmit. Még decemberig garanciás, így aztán adott volt a feladat.. átpakoltuk a dobozokat, átkutattam azokat, amik szóba jöhetnek, de egyikben sem volt. Mire aztán- már kellő idegállapotban- ránéztem egy olyan dobozra, amit még jó régen vittem ki a kutyákhoz, és mondtam, hogy még azt nézzük meg, és ha ott sincs, hát akkor nem tudom. Igen, ott volt. Szó szerint a legalsó papír a dobozban. Felhívtuk a szervizt, mire közölték, hogy akkor Budapestre kéne bevinnünk a készüléket, mert csak ott veszik át. Más terveink voltak mára, így ezt a kört hétfőre halasztottuk.
Ezek után indultunk a praktikerbe, teljesíteni az önmagunk elé kitűzött nagy kihívást, vagyis csempét és járólapot beszerezni. Nekem voltak határozott elképzeléseim mindegyikről, Balázsnak úgy tűnt, szerteágazóbb az érdeklődése az enyémnél. Próbáltam kicsit eltántorítani magam, hogy hátha mégis inkább másfélét kéne választani, mert többször is végigjártunk mindent, de akárhogy is, mindig csak ezeken akadt meg a szemem igazán, és ezeknél sóhajtottam fel. Így aztán lecövekeltünk a kiállított daraboknál, hogy kiszámoljuk, melyikből mennyi doboz kell. Az adatok birtokában azért már kértünk segítséget is, és kaptunk is egy nagyon szimpatikus férfitől. (még ilyennel most találkoztunk először ebben az áruházban) Az egyik falicsempéből nem volt annyi, amennyi nekünk kellett, így ezért át kellett mennünk a Bécsi útra, de minden más volt. Még egyedi árajánlat is készült nekünk, és emiatt tizenöt százalékkal kevesebbet kellett fizetnünk, ami igazán jól esett a lelkünknek (meg a pénztárcánknak). Itt fizettünk, a vásárolt dolgokat hátrahagyva, nekiindultunk, hogy megvegyük a hiányzó mennyiséget is a csempéből. Nem volt e legjobb utánfutóval furikázni Budapesten, főleg a budai hegyekben, de végül azért megoldottuk. (jó, én leginkább csak drukkoltam Balázs mellett) A csempét megvettük, és indultunk is vele haza. Itthon kipakoltunk, ettünk egy kicsit, és már indultunk is vissza Budaörsre, hogy elhozzuk az ott vásárolt dolgok első részletét (akkora súlyú volt, hogy nem tudtuk egyszerre elhozni). A padlólapot hoztuk el először. Kalandosra sikeredett vele a hazaút, mert a kartonok eláztak valamikor, és emiatt nem volt igazán jó tartásuk. Meg is borult az autópálya kellős közepén egy doboz, így szegény Balázs a leállósávban pakolta át az utánfutót (mázlink volt, csak egy járólap tört el).
Itthon kipakolták Patrikkal, majd indultak is vissza az utolsó körért. Addig én nekiálltam odafent összepakolni, előkészíteni a terepet a holnapi aljzatkiegyenlítéshez. Ne gondoljátok, hogy nem vagyok normális, de porszívóztam a betont. :D (ezt mondta a kőműves) Befutott a leendő külső szigetelést csináló ember is, beszéltem vele, majd a jövő héten jön pontosan felmérni, kiszámolni, hogy mennyi is lesz majd a szigetelés.
Hazaértek az utolsó szállítmánnyal is. Kipakoltuk, és én alig vártam, hogy lefotózhassam.
Teljesült minden kívánságom. Fehér lesz a padlólap is, a csempe is, és a fürdőben lesz egy olyan nagyontetszikzöld sor is. :)