2016. szept. 24.

Jó lenne

Lassan letelik a hét, és én egyáltalán nem vágyom visszamenni dolgozni. Nemhogy nem unatkoznék itthon, de bármikor aláírnám, hogy itthon lehessek akár éveken keresztül is. Ez persze egy-két hónap után biztos megváltozna, de most leginkább a saját kis mikrovilágom is elég lenne nekem. Olyan dolgokra vágyom, hogy otthon lenni, sütni, főzni, akár minden nap másik sütireceptet kipróbálni, mint ahogy volt is már ilyen időszak az életünkben.
Nem lesz ilyen mostanában, legalábbis úgy, ahogy régen volt, biztosan nem. Mert attól még, hogy nincs kedvem hozzá, és másra vágynék, persze, hétfőn majd megyek dolgozni, mert a fizetésemet csak úgy fogom megkapni majd, ha teszek is érte valamit.
És megint sikerült elbizonytalanodnom a falak színeivel kapcsolatban. Pedig már egyszer megvolt.. és azt gondoltam, ez így jó lesz. Most meg már megint agyalok. Jó lesz már, ha a falon lesz az szín, és akkor már biztos, hogy úgy marad. :D

2 megjegyzés:

  1. Néha én is vágyom arra, hogy htb legyek, de tudom, hogy nem lenne jó, szétfolynék, hiányozna a társaság, az, hogy "szépen felöltözzek" és elmenjek itthonról, és szét is folynék a mindennapokban. Így elfogadom, hogy jó ez így. (Bár egy hatórás munkával meg tudnék elégedni...)
    A falszín meg... hát, ha túl sok ideje van az embernek rá, el tud bizonytalanodni. Mi a festés reggelén átmentünk a szomszédba a festékboltba, és ott döntöttünk. Így már nem volt időnk hezitálni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy így kellett volna nekünk is a falszínt kiválasztani. Aznap reggel, amikor már majd a festés következik. :)
      Nekem az a rögeszmém, hogy minden nőnek négy órában kéne dolgozni, és így tudna megfelelni minden szerepének (nem mellesleg mennyire jól nézne ki a foglalkoztatottság, ha minden álláshelyet két ember töltene be). Persze, a fizetésen azért nem csökkentenék. :)

      Törlés