Három a magyar igazság

Van nálunk egy beállt derekú tizenhét éves, egy törött kezű tizenegy éves, és mától, csakhogy ki ne maradjon a sorból, és bebizonyosodjon, hogy a mondás igaz, van egy brutálisan kiütéses tizennégy évesünk is.
Azt gondoltam amúgy, hogy "bőrügyileg" már mindent láttam, mert ugye volt már nálunk ekcéma, durva ekcéma, és még durvább ekcéma is, volt rühatka, volt durván elharapózott bárányhimlő, afta, meg még biztos más is, ami mára a feledékenység jótékony homályába merült. De nem, nem láttam még mindent. Igaz, meglettem volna a látvány és az élmény nélkül remekül, mert totálisan tanácstalan is vagyok épp, pont ezért, mert ilyet még soha, senkin nem láttam:

Ilyenekkel van tele, néha itt-ott elmúlnak, majd jön helyettük máshol még több. Volt délután, hogy az alkarján már egybefüggő folt lett ezekből a kisebb puklikból, aztán megint összébb mentek. Volt, hogy a háta már tisztult valamennyit, akkor a karját borították el. Megjelent az arcán is, majd továbbvándorolt. Viszket is, persze, de nem nagyon mertem rákenni semmit, nehogy rosszabb legyen csak tőle. Kalciumot ivott, és holnap délután soron kívül sürgősséggel lesz jelenése keresztapánknál, aki ugye a bőrgyógyász. Remélem, hogy ő már látott ilyet, és nagyon hamar talál megoldást erre, mert szörnyen néz ki szegény gyerek. Egyébként nem evett semmi olyat, amit eddig nem, nem mostam új mosószerrel, nem csípte meg semmi, és nem is találtam az ágyában sem semmiféle bogártetemet. Csak úgy jött, derült égből.

Cserében azért a megpróbáltatásokért van már egy háromnegyedig kész fürdőnk. (legalábbis csempe már nem sok kell a falra)