2016. szept. 18.

Ez bizony kész

Az úgy van, hogy ha az ember férje dolgozik egész hétvégén, de közben azért az itthoni munkálatoknak is haladni kell, akkor bizony annak kell helyt állni, aki épp otthon van. Így esett, hogy ma reggel hatkor keltem, mert tegnap a mi burkoló Pista bácsink azt mondta, reggel hétre ott lesz. És nála úgy van, hogy ha azt mondja, akkor az úgy is lesz.
Patrik volt, aki még rajtam kívül vállalkozott a segítő posztra, mondjuk, rá mindig lehet számítani ilyen téren.
Pista bácsival a kapuban találkoztam össze, és mire mi beértünk, a nevelőapám máris hadra készen állt, és keverte a csemperagasztót. Pista bácsi fenntartásokkal kezel engem a női mivoltom miatt (hiába, régi vágású ember, gondolom úgy van vele, hogy neki asszony ne nagyon dirigáljon, meg ne szóljon bele a férfiak dolgába). Nem udvariatlan, vagy ilyesmi, egyszerűen csak érezteti, hogy nem velem akarja megvitatni a "férfidolgokat". Most kénytelen volt velem beérni, én meg igyekeztem nagyon értelmesen előadni mindent, amit elő kellett adnom (tegnap nagyon figyeltem, mikor Balázs mondta a tudnivalókat). Többször figyelmeztettem, hogy el ne felejtse, hogy a járólapok mintájára nagyon kell figyelni, mert cseles módon épp csak látszik, hogy van benne hullám, aminek össze kell futnia, de azért ha nem jól van rakva, akkor az rögtön kibukik.
Jól összedolgoztunk így négyen, mert még ebéd előtt készült ez a kép:


Nemsokára már lehet itt is ebédelni. :) Így a padlón még inkább tetszik, és nagyon örülök, hogy beleszerettem első látásra, mert szerintem jó döntés volt. :)
A konyha is készen van, csak arról nem készült fotó. Rohamléptekkel haladunk a festésre előkészítésben. :) És ha már készen lesz a festés is, utána jön csak az igazi móka.. :)

7 megjegyzés: