Vannak e még?

Hogy vannak e még álmok, mesék, és vágyak az életemben? Hát hogyne lennének. Még véget sem ért az egyik nagy álmom megvalósítása, már meg is van a fejemben a következő projekt. Nem ekkora nagyszabású, és nem is ilyen költséges, mint ez a mostani, messze nem is lesz ennyire látványos sem, de arra tökéletes, hogy ne maradjak cél nélkül. Nem szól másról, csak rólam. Mert van, amit ideje megtennem magamért. Több ilyen dolog is van. Van, amit mások szeretnének, hogy megtegyem, és van, amit én szeretnék. Nyilván az utóbbi az, amit én előtérbe helyezek, és ami majd kellő motivációt kell, hogy adjon akkor, amikor esetleg belekényelmesedhetnék abba, hogy végre készen vagyunk, megvagyunk, és ott élhetünk, ahol elterveztük.
Vannak olyan vágyaim, amik most még elérhetetlennek tűnnek, és vannak olyan vágyaim is, amiket lassan végképp el kell engednem. Az elérhetetlennek tűnőt azért nem fogom könnyen feladni, mert annyi minden tűnt már olyannak, ami nekünk sosem sikerülhet, és aztán mégis sikerült, hogy akár miért is ne lehetne ez is egy ilyen? Ugye "teremts, ahogy gondolsz", akár..
Vannak vágyaim, amikkel kapcsolatban én magam is bizonytalan vagyok már egy ideje. Elengedni nem tudom még, mert az kicsit olyan lenne, mintha a saját nőiességemet is elküldeném parkolópályára (legalábbis én még így élem meg). Az eszem már rég tudja, hogy nem kell nekünk több gyerek, a család is bőszen tiltakozik, mindenkinek tökéletes ez így, ahogy van. Tulajdonképpen én sem vagyok elégedetlen, és boldog is vagyok így, ahogy vagyunk, de van bennem egy örökösen motoszkáló "hiányérzet", amiért végül sosem született meg az a kislány, akit elképzeltem magamnak. Emiatt aztán időről-időre fel-felbukkan még bennem a vágy. Régebben azt mondtam, harmincöt éves koromig tudom elképzelni.. aztán, amikor már bőven elmúltam harmincöt, és még mindig nem éreztem volna "gáznak" kismamának lenni, akkor "kitoltam" ezt a határidőt negyven éves koromra. Az még két év. Addig még párszor felsejlik majd bennem a vágy, és elképzelem az érzést, főleg az ilyen napokon, amikor pl. a nap végén megtudom, hogy újra nagynéni leszek.
És vannak még mesék is. Csodás mesék manókról, tündérekről, boszorkányokról, és mindenfélékről. Amiket majd még lesz alkalmam elmesélni valamikor. Talán ott, annak a most még elérhetetlennek tűnő vágynak a megvalósulásakor. Akkor ott lesz elég idő, és ott lesz csak igazán alkalom mesét mondani.

És még adós vagyok egy sztorival arról, amiről a múltkor olyan rébuszokban beszéltem csak. Hallottam, hogy egy olyan pozíció ürül meg nálunk, amit én már akkor "kinéztem" magamnak, amikor még nem is dolgoztam itt. Tökéletes lenne nekem, minden szempontból. Egyetlen napig vacilláltam csak azon, hogy merjem e szóba hozni a dolgot a főnökömnek, de aztán úgy gondoltam, miért is ne? Így is lett, megkerestem, ő köszönettel fogadta a jelentkezésemet, de rögtön őszintén a tudomásomra hozta, hogy "vannak előttem". Olyan valaki, aki annak a valakinek a helyettese, aki most elmegy egy másik pozícióba. Ezt a valakit is jól ismerem, és tudom, hogy ő is bőven alkalmas erre a helyre. Nem mondtam le azért azonnal a dologról, de kicsit takarékra tettem magamban a reményt. Jól tettem, mert ez a valaki elvállalta a felkérést, így övé lett az a munkakör. De nem baj.. mert már az is nagy dolog, hogy ki mertem állni magamért, és fel mertem vállalni, hogy igen, szeretném, igen, szerintem jól tudnám csinálni. Ebből lesz majd később a valami. :) (akár egy újabb megvalósult álom :P)