Azt még nem tudom, hogy sikerül e betartanom az ígéretemet, hogy majd ma bőbeszédűbb leszek, mindenesetre egy csomó szempontból igencsak tanulságos hét áll mögöttem. Megint egy csomó mindent tanultam az emberekről, meg magamról is. Az biztos, hogy a kitartásommal nincsen gond, és az állóképességem is rendben van. Hogy fokozzam a szerénységemet, azt gondolom, hogy még az eszemet is elég jól tudom használni, amikor szükség van rá. A türelmem véges csupán, és abszolút köze van a fáradtság-szintemhez is. Mert minél fáradtabb vagyok, annál kevésbé vagyok türelmes.
A tanulságokon túl, amit kár is megfogalmazni, mert nagyon szubjektív a dolog, és egyáltalán nincs is köze semmihez (lassan hozzám sem túl sok), ma délután, amíg még tartott a munka okozta lendületünk, lemértük az összes létező falat, és padlót, hogy majd aztán kiszámolhassuk, hogy mennyi csempe, mennyi járólap, mennyi szőnyeg, mennyi laminált padló kell.
Találkoztunk egy kétszemélyes festőbrigáddal is, akik nálam egyáltalán nem nyerő emberek. Egy kicsit sem szimpatikusak, ámde drágábbak, mint az a srác, aki már adott árajánlatot.
És a második asztalossal is felvettük a kapcsolatot. Még a végén úgy járunk, hogy csináltatni fogjuk a konyhabútort, nem készen vesszük. :)
És a holnapra bevásárláson is túlestünk. Nem volt egyszerű, mert persze, belecsöppentünk a legnagyobb őrület kellős közepébe. Mit mondjak? Semmi meglepetés nem ért......
És akkor a hétköznapoknak vége is van erre a hétre. :) Jöhet a dolgos hétvége. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése