Jó móka

Ez a hihetetlen kupleráj igazából nem is kupleráj ám. Mert valaki arra jár, és majdnem oda sem figyelve nyúl egy csavarért, vagy előkap egy fúrószárat. Nem tudom honnan tudják, hogy melyik szerszám kié (van itt a villanyszerelőnek mindenféléje, van Balázsnak mindenféléje, és van a gipszkartonosnak is mindenféléje), de valahogy tudják. Két egyforma mérőszalagról is egy pillantásra megállapítják, hogy kinek a készletébe való. Én ezt bámulom, és csodálom, mert nekem ez biztosan nem menne. Nyilván azért, mert nekem aztán mindegy, hogy fémfúrós végű e valami, vagy nem, vagy épp melyik kalapács jobb a másiknál.
De van ennek a mindenféle szerszámnak, és segédeszköznek egy másik oldala is, amin jót szoktam mulatni. Vannak olyan szerszámok, amiket mindenki a magáénak vall. Egyik percben még a nevelőapám vízmértéke, amit a másik percben már öregapám akar vinni magával, azzal a felkiáltással, hogy "elrakom a vízmértékEMet, nehogy elkeveredjen." És a következő napon, még mindig ugyanarról a vízmértékről szólva megkérdezi a gipszkartonos, hogy láttam e, hogy hova lett rakva a vízmértékE? Ez a mindenki vízmértéke egyébként hol itt, hol ott bukkan fel, különböző sarkokban letámasztva, és munkára várva.. én meg magamban várom, hogy vajon a végén majd ki viszi végül magával, hogy az az övé?
De tűnt már- és került elő újra rejtélyes módon- Balázs kalapácsa is, és közkézen forognak a fúrógépek, és csavarbehajtók is. Ezek úgy működnek, hogy mikor melyik van jobban feltöltve, az van használatban. De ezt nem keverik, erről tudják mindig, hogy épp kiét használják.
Amúgy- megállapítom- hogy a férfiak ezekkel a szerszám mizériákkal sokkal rosszabbak, mint gondolnánk. :) De viccesebbek is annál, mint gondolnánk.. :)
Jó móka ez az építkezés. :D