2016. aug. 24.

Ilyen már volt

Azt hiszem, én vagyok az egyik (aki ezt be is vallja) olyan ember, akivel simán lehetne illusztrálni a "lelki eredetű betegségek lexikonát". Vagy valami olyan ismeretterjesztő kiadványt, amiben azt taglalják, hogy mit is jelent az, hogy "teremt, amit gondol". Vannak ugye régi mondások, amikben nagy igazságok vannak. Az egyik ilyen, (és mindjárt kiderül, hogy van összefüggés az előző sorok és e között, nem hülyültem meg) amikor azt mondják, hogy "nyomja a vállát".
Na.. így vagyok én most. Mert úgy jártam, hogy addig-addig gyűjtöttem be mindenféle gondot, és terhet, amíg aztán el nem kezdett jelezni a testem, hogy talán elég lenne, és ideje egy kicsit belazulni. Igen.. fáj a vállam, meg a hátam. Illetve leginkább az a rész, amit- ha jól tudom- csuklyásizomnak hívnak. Már persze azoknál, akiknek van izmuk is. Rajtam ilyesmi csak úgy elvétve akad, ezért inkább nemes egyszerűséggel csak azt mondom, fáj a hátam.
Egy darabig elvoltam így. Reggelente egy-egy nyújtózkodás után roppant egy hatalmasat a bal lapockám környékén, majd napközben többször "megropogtattam" a nyakam, ha úgy éreztem, hogy már eléri lassan a tűrőképességem határát a fájdalom. Aztán mindig jobban állandósult a fájdalom, végül eljutottam odáig, hogy szépen velem is maradt. Most abba ne menjünk bele, hogy mi minden vezetett idáig, mert pontosan tudom az egésznek a lelki oldalát is (ami nem azt jelenti, hogy tudom másképp csinálni, sőt.. vannak terhek, amit inkább még én vennék a vállaimra, ha ezzel könnyíthetnék máson), a lényeg az, hogy a napokban eljutottam odáig, hogy annyira fájt, hogy folyamatosan frusztrált ez az egész.
Akkor aztán eszembe jutott, hogy Roli egyik osztálytársának az anyukája elvégezte ezt a kine tape ragasztó tanfolyamot. Ahogy felötlött bennem a gondolat, máris megkerestem a facebookon, és írtam neki, hogy mikor tudna rám időt szakítani, Emlékszem, tavaly, amikor már használtam ezeket a tapaszokat, sokat segítettek.
Ma tudott rám időt szakítani, és fel is ragasztgatta a tapaszokat. Nem tudom, mennyi van rajta pontosan, érdekesen néz ki (olyan felsőt most nem veszek fel, amiből kint van a hátam.. bár nincs is olyanom), mint valami kiterített pillangó. Fekete, mert ha már.. akkor használjuk ki a színterápiát is, és a fekete a legerősebb fájdalomcsillapító hatású.
Felkerült, és egész más érzés. Azt nem mondom, hogy varázsütésre elmúlt minden fájdalom, de határozottan komfortosabb így. Azt remélem, hogy most is beválik annyira, mint tavaly.

3 megjegyzés:

  1. Én is remélem!!! Gondolok rád! - és ha lehet tegyél le a súlyaidból, ne cipeld azt ami más keresztje.

    VálaszTörlés
  2. Drukkolok, hogy jobb legyen, sőt, elmúljon!!! Azért aggódva gondolok Rád mostanában, jó lenne, ha lazíthatnál picit (és más is körülötted persze...). Sok-sok ölelés Neked!!!

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm. A keresztek az enyémek jórészt, igazából csak hülyén kezelem őket. :) Vivi, eljön a lazítás ideje is nemsokára (remélem)

    VálaszTörlés