Még a múlt hét közepén, amikor kiderült, hogy ezen a héten egyedül fogom hármunk munkáját végezni odabent, elhatároztam, hogy az biztos, hogy zokszó és panasz nélkül fogom végigcsinálni, bármi lesz is.
Persze, Murphy velem van, mert a hetek óta tartó nagyon komoly láblógatás után naná, hogy pont ezen a héten van olyan munkánk, ami elég pepecselős, és naná, hogy jó sok is van a pepecselősből. És persze, minden napra jut valami plusz feladat, olyanok, amik havonta-negyedévente szoktak előfordulni.
Ennek ellenére még nem jutott eszembe panaszkodni. Van dolgom, így legalább gyorsan telik az idő, egészen jól sikerül mindent beosztanom, és még nagyon jól tartom az "ütemtervet". Az is csak két percig esett ma rosszul, hogy amikor már épp hazafelé készülődtem, sőt.. gyakorlatilag fél lábbal már kint voltam, akkor jött egy telefon, és mese nem volt, azt a dolgot még meg kellett csinálni. Menet közben érkezett hozzá még egy feladat, így egy fél órát még eltöltöttem ezekkel.
Ezt amúgy csak azért írtam, mert tegnap eszembe jutott, hogy a múltkor valaki azt írta nekem, hogy én mindig csak nyavalygok, és rinyálok. Nos.. nem. :) Néha az is előfordul, hogy nem. :P
És amúgy is.. ahogy szokták mondani.. teher alatt nő a pálma. Péntekre lehet, hogy növök egy pár centit. :D
Na és azt nem is újságoltam tegnap, hogy Balázs miket tud már? Tegnap fogta magát, és befalazta a régi padlásbejáratot. Tegnapelőtt kivágta az új bejáratnak a helyet. Mindezt úgy, hogy közben létrán kellett egyensúlyozni, ytongokat felvinni, méretre vágni, stb. stb. Hát.. nem semmi, mikre képes. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése