Van a munkahelyemen az az elhíresült mondás, miszerint "mindig az jön, ami még nem volt". És most is így volt ez.
Múlt éjjel életem legrosszabb éjszakáján estem túl alvás szempontjából. Én még így sosem voltam, hogy nem bírtam aludni. Általában úgy van, hogy ha már elalszom (ez nem mindig megy könnyen), akkor alszom, mint a bunda, és nem ébredek fel még ágyúdörgésre sem (mondjuk még ágyú sosem dörgött szerencsére). Hírhedten jó alvókám van ilyen szempontból, mert nekem aztán nyugodtan zenélhet telefon, akármennyi, biztos, hogy nem ébredek fel rá.
Nem így a múlt éjjel. Háromnegyed óránként felébredtem. Nem tudom mitől, és egy jó darabig ment is, hogy visszaaludtam, de aztán negyed hatkor kimentem, és ittam egy kávét. Gondoltam, hogy na majd akkor most vagy teljesen felébredek, vagy a kávé után fogok még egy jót aludni. Nagy naivan vissza is feküdtem, de már semmi alvás nem sikerült. Hatkor aztán végképp feladtam, és felkeltem. Igyekeztem csendben lenni, nem is annyira az alvó gyerekeim miatt, mint inkább, hogy laknak alattunk is, felettünk is, velünk szemben is, mégsem kéne még felzörögni a szomszédságot. (cigit töltöttem)
Mire dolgozni indultam, már kellőképpen fáradt voltam, és minden porcikám fájt (mindig az izmaim, és a derekam fáj a leghamarabb, ha kialvatlan vagyok), de akkor már aztán végképp nem volt lehetőség alvásra, vagy fekvésre.
Most tizenegy óra van. Beállítottam az ébresztőt három ötvenre, merthogy holnap reggeles leszek. Kíváncsian várom, vajon ez a mai éjszaka jobb lesz e, mint az előző volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése