2016. aug. 2.

Hűha

Ez itt most a


Azt most így hirtelen nem tudnám elmondani, hogy mi mindenről írtam ennyit.. de azt hiszem, volt itt minden, ami csak velem történt, amit megéltem, amit átéltem. Írtam egy csomó örömről, büszkeségről, vágyakról, de nyafogtam is, és sírtam is eleget.
Az írás mindig egyfajta terápia volt az életemben. Enélkül kevesebb lennék sokkal, még akkor is, ha egy jó ideje másképp írok már, mint régen. Kevesebb időm van rá, és egy csomó mindent meg is gondolok kétszer, hogy leírjam e.
A kétezer ötszáz poszt mögött azért van egy csomó minden más is. Hihetetlen, hogy mennyi embert sikerült "megismernem" a blogon keresztül, és mennyit profitáltam ezekből a virtuális ismeretségekből. Épp ezért ma már nagyon hálás vagyok azért a mély gödörért, amiben akkor voltam, amikor végül nekikezdtem az egésznek.

Azt hiszem, olyasmi ez, amit -önszántamból- nem fogok abbahagyni sosem. Így aztán biztosan lesz még majd háromezredik post is valamikor két éven belül. :)

Köszönöm, hogy ennyien itt vagytok még akkor is, ha (látszólag) nem tudok annyit jelen lenni nálatok. (de egyébként olvasni olvasok mindenkit továbbra is, csak a hozzászólásokkal állok hadilábon)

4 megjegyzés:

  1. szia, gratulálok!
    és vannak itt olyan olvasók is, akik egy ideig nem jöttek, most meg ismét...
    :-))

    VálaszTörlés